... avagy, ki is vagyok én
Szatti vagyok - Sok mindenről tudok mesélni és beszélni, magamról viszont mindig nehéz. Mit mondjak? Mire kíváncsi a másik? Mi az, amit én fontosnak érzek megosztani önmagamról? Elsősorban, amit legelőször megismernek velem kapcsolatban, az a nevem. A blogvilágban Szatti néven vagyok jelen, körülbelül tíz éve. Eleinte olvasóként kezdtem én is, sok nagyszerű történetet, s vele együtt több remek írót is megismertem, majd belevágtam a legelső történetem publikálásába a blogspot felületén, így immár bloggerként is tevékenykedtem. Néhány évvel később belecsöppentem a történetírás mellett a kreatív írás világába, és részese lettem a Pennát a kézbe oldalnak, amelyet aztán nyolc éven keresztül rendületlenül vezettem.
Blogolás - Szerintem nem is igazán tudnám már elképzelni a mindennapjaimat e nélkül. Persze, blogon kívül is lehet alkotni, önmagunknak írni, de nekem sokkal szebb vagy teljesebb az írás, hogyha valahol viszontláthatom, még ha csak egy virtuális felületen is. Szeretek sablonszerkesztéssel foglalkozni, a színvilágot és a megjelenést a tartalommal összhangba hozni, nekem ettől lesz kerek egész a dolog. Jó pár blogom volt már az utóbbi években. Volt amelyik csak egész rövid ideig működött - receptes oldalt nyitottam Epercsókok, meggyszerelmek címmel -, némellyel néhány évig próbálkoztam, aztán mégis bezártam - lakberendezéssel, dekorötletekkel kapcsolatos inspirációkat osztottam meg -, és volt a Penna vagy a mostani, Breathe. Dream oldalam, amely már egész hosszú ideje része a mindennapjaimnak. Bár a Pennát a kézbe kapcsán úgy érzem, egy korszak lezárult nálam, itt mindenképp szeretnék továbbra is aktív maradni és alkotni, amiről jól esik.
Hivatás -
,,Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (...) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.''
Szerencsésnek érzem magam, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek, s hogy a munkám nemcsak kötelezettség, hanem hobbi is, amelyben kiteljesedhetek. Elsősorban zenetanár vagyok, de mindemellett kicsit szülő is. Igyekszem példaértékű felnőttként jelen lenni a gyerekek életében, átadni mindazt a tudást, amelyet én elsajátítottam, továbbá zeneszeretetre nevelni őket abban a reményben, hogy a későbbiekben - nem feltétlen hivatás szinten, egyszerűen csak hobbiként -, felnőttként is természetes legyen számukra a zene jelenléte, a hangszeres muzsikálás öröme az életükben.
Olvasás - Ha nem zenélek és nem tanítok, nekem is megvannak a magam "kikapcsolom az agyam" jellegű tevékenységei. Esténként, elalvás előtt szeretek olvasni, olyankor már jobban esik a csendesség, mint a tévé vibrálása. Témát tekintve bármi jöhet, ami éppen érdekel vagy illik a kedvemhez, hangulatomhoz. Kedvenceim között szerepel Laurie Halse Anderson - Jégviráglányok, Delia Owens - Ahol a folyami rákok énekelnek, vagy Ali Benjamin - Suzy és a medúzák c. könyve, bár elég sokat tudnék még sorolni, hiszen minden könyv másképp és másban jó. Szeretem azokat a könyveket, amelyek nem csak jók, hanem elgondolkodtatnak. Ha egy könyvnek van mélysége, tanulsága, nálam nyerő tud lenni.
Filmezés - Szeretek bekurocodni a képernyő elé valami ropogtatnivaló társaságában és kicsit kikapcsolni a gondolataimat, legalábbis néhány órára. Akárcsak a könyvek esetében, filmek terén is eléggé mindenevő vagyok. A lényeg számomra nem feltétlen a műfaj vagy a kategória, hanem maga a tartalom, így ugyanúgy jó film számomra egy vígjáték, vagy akár egy romantikus film, de nagyon szeretem a horrorokat is, bár ez utóbbinál csak azokat tudom igazán értékelni, amelyeknek van háttértörténetük és nem csak a felesleges ijesztgetés a céljuk. Sok film volt már rám hatással, viszont az egyik legmeghatározóbb élményem határozottan a Hétköznapi pár című film volt. Emlékszem, amikor véget ért a film, csak ültem a képernyő előtt, totális csendben... percekig. Ilyen jellegű film volt számomra a Szólít a szörny is, amelyet könyvben is olvastam. Mindkettő zseniális!
Sorozatozás - Egyrészt amiatt is szeretek sorozatozni, mert rövidebbek, mint a filmek és könnyebb beiktatni a napjaimba, na meg azért is, mert egy-egy történetet sokkal tovább lehet követni, mintha másfél órába sűrítették volna. Aktuálisan mindig mást és mást nézek, hangulattól, illetve érdeklődéstől függően. Van, amelyiket teljesen végig néztem, némelyikből pedig csak néhány évadot, mert nem foglalkoztatott tovább vagy még várat magára a folytatás. Amit teljesen végig néztem, az az Árnyvadászok, Fringe, True Blood, Vámpírnaplók, Alaska nyomában és a Bates Motel. Néztem olyanokat is, mint a Dexter, iZombie, vagy a Mindhunter, ezek is szintén nagyon jó sorozatok. Na meg az örök kedvenc... emlékszem, egyszer nagyon beteg voltam, a szokásos őszi megfázás-láz párosítás ütött be nálam, és itthon lábadoztam. Örültem, ha fel sem kell kelnem, csak pihenek és teázok. Akkor, azt a napot teljesen átsorozatoztam a Szex és New Yorkkal. Bármikor újra és újra meg tudom nézni, akár az első évadtól kezdve, akár össze-vissza, találomra megtekintve egy-egy epizódot.
Festés - A zene mellett a művészetek egy másik ágával is kísérletezni kezdtem az utóbbi években, ez pedig a festészet. Hatalmas kézügyességem nincs, árnyékolni vagy arcokat rajzolni nagyon bénán tudok, viszont tájképeket vagy bizonyos formai elképzeléseket aránylag jól tudok papírra vetni. Korábban jártam rajzszakkörökre is, hogy fejlődhessek, majd néhány évvel ezelőtt jött az ötlet, hogy kipróbálnám a festést is. Beszereztem hozzá minden szükséges kelléket, és amikor időm engedi, próbálgatom a dolgot. Persze, lényeges az eredmény is, hogy milyen képet adok ki a kezemből, mi születik meg a vásznon, de maga a folyamat az, ami lényegesebb nálam. Zenét indítok, az ecsetem a vásznon és egyszerűen, kikapcsolok. Ennél, a Rólam szóló bejegyzésben megosztok az alkotásaimról néhány képet.
Zenehallgatás - Zenész mivoltomból adódóan sokszor hallgatok zenét, kiegészíti akár a blogolást, ha épp bejegyzést írok - mint ahogyan most is -, vagy ha utazok valahová, valahogy sokkal élvezetesebb úgy jönni-menni, hogy zene társul hozzá. Bár meghatározóak számomra a komolyzenei szemelvények, hiszen mindennapi szinten átjár ez a közeg és stílus, én is ugyanúgy szeretem az aktuális zenéket, ami éppen felkapott, mint Lord Huron, James Bay, Margaret Island, Florence + The Machine, hogy néhányat említsek.
Sütés-főzés - Szeretek a konyhában tevékenykedni, finomakat készíteni, akár főételről van szó, akár desszertről, bár ez utóbbi valahogy jobban megy nekem. Azt mondják, nagymamámtól örököltem, mert ő is nagy mestere a süteményeknek, édességeknek, és nagyon jó érzés olyasmit készíteni, ami ízlik a családnak. Amit nagyon jól tudok, azok a kalácsok és a muffinok, akármilyen változatban. Bár sokféle ízt szeretek, a csokoládés, túrós és/vagy gyümölcsös édesség telitalálat nálam!
Egy csésze finomság - Általában két típusba sorolható az ember: kávéfüggő vagy teamániás. Nos, én az utóbbit erősítem. Bár a kávénak nagyon szeretem az illatát vagy az ízvilágát, nem kávézok. A teákat viszont nagyon szeretem. Nemrég sikerült beszereznem egy nagyon szép, több rekeszes tárolódobozt, amelyben kimondottan teákat lehet tárolni, ebbe gyűjtöm a különlegesebb ízeket.. ahogyan a Csengetett Mylordban mondják: nincs jobb egy jó csésze teánál!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a Rólam szóló bejegyzést!
Ha valamire nem kaptál választ, de érdekelne, szívesen megkérdeznéd, ne tartsd magadban, írj emailt!
