Write Tag - Egyszer volt, hol nem volt...

Ezt a taget még korábban kaptam meg Hennától, de akkor valamiért elfelejtettem teljesíteni. Szánom-bánom a dolgot, viszont ezt most pótolnám, kiegészítve vele a Write Tag második részét, amelyet nemrég tettem közzé az oldalon. Köszönöm utólag is a kihívást - kicsit megkésve, de jobb későn, mint soha! 

Szabályok

1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére! 

2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Kacatos dobozra, innen el tudják vinni őket.) 

3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged! 

4. Válaszolj a kérdésekre! 

5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! ;) 

6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat! 

7. Értesítsd őket a jelölésről!

Kérdések

1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.) 

2. Miről szólt? 

3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet? 

4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet? 

5. Milyen zsánerben alkottál eleinte? 

6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod? 

7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél? :) 

+1 Bármit kérdezhetsz, ami az írás kezdetéhez kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Write Tag kihívás forrása

* * *

Válaszaim

1-2-3. A legelső történetemet tizenkét évesen írtam. Nem meglepő, ha azt mondom, a Harry Potter indította el bennem ezt a gondolatot, de persze próbáltam valamennyire elrugaszkodni az ismert történettől, és kreatívan saját ötlet alapján alkotni. Így, nagyon egyedi módon írtam egy boszorkányról szóló történetet, akinek a szülei meghaltak egy balesetben, és persze van gonosz karakter, aki a vesztét akarja, de természetesen van két jó barátja is, aki segíti a kalandjaiban. Nagyon eredeti, igaz? Mondjuk mentségemre szóljon a korom és, hogy szükségem volt egyfajta mankóra, amit akkor J. K. Rowling története jelentett, hiszen ez volt az első olvasmányom, így érthető módon ebbe kapaszkodtam. Viszont bárhogy is, Rabina Colin története volt az első, saját alkotásom, amire elképesztően büszke voltam - és még nagyobb örömmel töltött el, amikor anyukám elolvasta és azt mondta: ezt valóban én írtam? Hihetetlen jó érzéssel töltött el, hogy tetszett neki, amit írtam. Rabina kockás lapokra, tollal írt kis történetét azóta is őrzöm. 

Rabina karakterét egy szilveszteri kalap adta. Fekete, műanyag boszorkánysapka volt, hosszú, vörös műhajjal. Imádtam viselni gyerekként és valahogy ebből pattant ki az ötlet, a megjelenését illetően. Apró termetű, szeplős kislány, vörös hajjal és zöld szemekkel. 

Apróság: emlékszem, próbáltam gonosz lényeket alkotni a történetben, és elképzeltem egy olyan jellegű teremtményt, amely képes az érintésével jéggé dermeszteni. A frummer elnevezést adtam nekik. 

4. Először anyukámnak mutattam meg, mert tudtam, hogy ő őszintén alkot majd véleményt az írásomról. A mai napig is minden velem kapcsolatos dologban nyíltan elmondja a gondolatait, akár egyetért vele, akár nem, így a történetem kapcsán is az ő meglátása számított nekem a legtöbbet. 

5. Eleinte a fantasy történetek mozgattak meg, főleg ilyen jellegű könyveket olvastam amúgy is, így alkotás terén is ennél a témánál maradtam. Rabina története után írtam egy következőt is, egy hableányról - mi másról?! -, aki a Lenevin nevet kapta. A történetemben szerepeltek kalózok, tündérek, manók és emlékszem, hogy még valamiféle Tündérbirodalmat is írtam a történetbe. Sor került hajón történő csatajelenet, hableány és kalóz között szövődő szerelemre, szóval eléggé színesre vettem a figurát. Jó ezekre visszaemlékezni, hogy mennyire másképp írtam akkor, mint most, de ez így is van rendjén. Az ember változik, de tudja, hogy honnan indult, milyen volt és mik érdekelték, s ezek azóta is a személyiségem részei, mégha nem is alkotok már fantasy jellegű történeteket. 

6. Nem nagyon voltam még tudatos ebben a dologban. Arra tudom, hogy igyekeztem figyelni, hogy a kevesebb is több, mint a semmi, viszont nem nagyon kötöttem magam rendszerhez vagy szabályokhoz, hogy mikor és hogyan írjak. Ez talán akkor vált fontossá vagy akkor érzékeltem először a szükségességét, amikor a tanulmányaim, majd később a munkahelyi teendőim is egyre jobban lefoglaltak. 

7. A későbbiekben nem nagyon írtam történetet, legalábbis olyat nem, amelyet befejeztem volna. Jó pár év múlva, tizennyolc évesen jött ismét valahogy az ötlet, hogy alkotni szeretnék és akkor írtam meg a Bennünk rejlik, valamint a Holdtól hajnalig című történeteimet. Ez azért is volt fontos az életemben, mert egyrészt újra írni kezdtem, másrészt az első két olyan írásom volt, amit publikusan is közzétettem mások számára. Ekkor lettem részese a blogvilágnak, Szatti néven. Akkoriban a sulis tanulmányaim is úgy alakultak, hogy bőven volt időm írással foglalkozni, így hétről hétre újabb fejezeteket tudtam megosztani az olvasóimmal. Elképesztő érzés volt, ahogy folyamatosan újabb olvasók látogattak a blogomra és az akkori 30-40 fős feliratkozás óriási létszám volt számomra. Közülük, jó pár blogossal, íróval azóta is tartom a kapcsolatot, akár interneten, akár személyesen, jó érzés visszaemlékezni ezekre az évekre.

* * *

Még egyszer nagyon köszönöm a lehetőséget, s akit én jelölnék a Write Tag kihívásra:

Abeth

Igyekeztem körültekintően átböngészni az oldalad, hogy teljesítetted-e már ezt a kihívást. Remélem, még nem és újdonságként ér el hozzád ez a dolog, viszont ha már korábban közzétetted az erről szóló bejegyzésed, akkor bocsi!