A Ladann folyó völgyében egy ideje béke uralkodik, ám a felszín alatt évtizedes ellentétek, hatalomvágy és bosszúszomj szövi át a mindennapokat. Ráadásul a déli falvakban rejtélyes halálesetek történnek, a híres és gazdag hajóépítő város folyómedréből pedig eltűnik a víz. Az egy évszázada száműzött őslakosok – a hurrogónok – titokzatos építkezései is egyre nagyobb aggodalommal töltik el az uralkodót. Vajon hány családot dönthet nyomorba egy királyné személyes tragédiája? És mi igaz a balladákból, amelyek makacsul őrzik a reményt, hogy a Véres Sziklák Éjszakáján nem halt meg a királyhoz hű Lasnarog család minden sarja? A kérdések egyre csak gyűlnek, és a bizonytalanság komor fellegként borul a birodalomra… Schmal Róza fantasy-trilógiájának első kötetében a ladanni birodalom története, nemesi családok hatalomért és szerelemért folytatott harca tárul elénk. A varázslatos, képzeletbeli középkori világot aprólékosan kidolgozott birodalmi térkép, lenyűgöző városrajzok és családfák hozzák még közelebb az olvasóhoz.
A könyv egy véletlen folytán talált meg, még augusztus elején és azelőtt sem a könyvről, sem az írónőről nem hallottam még, teljesen újdonság volt számomra. Elkezdtem utánaolvasni, kinek mi a véleménye a történetről, és végül Matilda videója győzött meg, vagy pontosabban az ő és az apukája véleménye, hogy ez a történet tényleg rendkívüli, így nem sokáig hezitáltam a vásárlással.
A Nagy folyók haragja egy rendkívül hosszú utat bejáró, több generáción átívelő történet. A cselekmény elég széles spektrumon mozog, amely egyrészt adódik abból, hogy fordulatos és történésekben gazdag a könyv, másrészt abból, hogy generációkon átívelve körülbelül harminc évet foglal magába az első kötet. Mivel időben széles skálát jár be a történet, a könyv elején lévő események a cselekmény előrehaladtával már a múlt történéseivé válnak, viszont nagyon is hatással vannak a jelen pillanataira, annak változásaira, és ez jelenti szerintem a könyv legnagyobb erősségét, hogy képes egyszerre megragadni az időket, azoknak különbségeit, amelyek mégis, szorosan kapcsolódnak egymásba, hiszen egyik nem létezhetne a másik nélkül. Mindennek van előzménye, mint ahogyan mindennek van vége is.
Amit talán meg lehet említeni a könyv elejével kapcsolatban, hogy az első néhány fejezetben egy édesapát és annak fiát láthatjuk, az ő személyükön keresztül ismerhetjük meg a kezdeti mozzanatokat, majd a történet sorra bevonja a további szereplőket is, akik vagy kapcsolatban állnak velük, vagy a későbbiekben lesz fontos szerepük a történetben. A többszereplős történeteket nagyon szoktam szeretni, éppen emiatt, mert így nem csak egy irányból lehet végig követni az eseményeket, valamint talán a történet összetettsége is megkívánja mindezt, mert nehéz lenne ennyi szereplőt egy szemszög által vagy azon keresztül mozgatni. Ez mindenképp pozitívum, viszont nagyon résen kell lenni olvasóként, ki kicsoda a történetben és miért fontos éppen az ő szemén keresztül látni az adott eseményeket. Eleinte talán ez nehézséget okoz, de pár fejezet után bele lehet jönni és szinte élvezetessé válik, hogy mikor kinek a bőrébe bújunk. Ennek megértését és átláthatóságát nagyban segíti a könyv közepén található családfák jegyzete, melyet nagyon élvezetes volt olvasás közben is tanulmányozni, ki kivel miképpen van kapcsolatban, hová sorolható származását tekintve, enélkül szerintem kevésbé lett volna érthető a történet, úgyhogy nagyon jó megoldásnak tartom az ötletét. Ehhez hasonlóan nagyon tetszettek a részletgazdag illusztrációk is, melyekre a könyv során több alkalommal is példát hoz a könyv, amikor új helyszínen járunk. Ezek mind-mind Schmal Róza munkái és elképzelései, melyek egyrészt még izgalmasabbá teszik az olvasást, másrészt még elképzelhetőbbé teszik a történetet.
Az a világ, amit Schmal Róza megálmodott, nagyon is szövevényes, a szó legjobb értelmében, viszont éppen ettől válik nem egyszerű olvasmánnyá, amellyel itt-ott számomra is feladta a leckét. Talán úgy lehetne mindezt érzékeltetni vagy még konkrétabbá tennem, hogy bár a történet fantasztikus és lenyűgözően részletes, éppen ez az erőssége és gyengéje egyszerre, mivel nagyon sok mindenre kell figyelni, sok nevet kell megjegyezni és sok mozzanatra kell emlékezni, ami semmiképp sem negatívum, csak olvasás közben nagyon is ébernek és figyelmesnek kell lenni, hogyha a végén össze szeretnénk illeszteni a történet puzzle darabkáit. Eleinte emiatt voltak nehézségem az olvasással, nehezen hangolódtam rá a tempójára és a szereplőcserék gyakoriságára - a fejezetek egészen rövidek és nem mindig ugyanannak a szereplőnek a szemszögén át folytatódik a következő -, viszont idővel belerázódtam és teljesen beszippantott ennek a világnak a varázsa.
Bár a könyv fantasyként van feltüntetve, ez nem igazán nyilvánult meg erőteljesen, inkább csak érintőlegesen volt rá példa a történet során. Romantikusnak sem lehetne kimondottan nevezni, bár előtérbe került néha egy-egy szerelmi szál is, viszont ezek a pillanatok is olyan szépen és lágyan simultak a történetbe, hogy egyáltalán nem vált giccsessé a könyv jellege. Kellemesen lazították a feszültebb pillanatokat és nem egyszer mosolyodtam el egy-egy ilyen érzelmesebb, finomabb jeleneten. A könyv ifjúsági kalandtörténet, bár nem hiszem, hogy a fiatalabb ifjúságnak szólna elsősorban. Könnyedebb ifjúsági, mint egy Trónok harca, viszont nem is túlzottan felnőtteknek szóló könyv, talán valahol a kettő között helyezkedik el.
Összességében, a Nagy folyók haragja szerintem egy zseniális trilógia bevezető kötete, amely ugyancsak bővelkedik izgalmakban, fordulatokban és cselszövésekben. Szereplők tekintetében is változatos karakterekre hoz példát, hiszen olvashatunk királyokról, hercegnőkről, nemesekről, katonákról, de ugyanilyen formában egyszerű emberekről is, mint halászok, kereskedők vagy építészek. Már csak ebben is érzékelhető, hogy mennyire részletgazdag a és hogy milyen sok oldalról ismerhető meg a cselekmény. Nagyon tetszettek a sajátos elnevezések, az egyedi karakternevek és helyszínek, ezek mind-mind tovább emelték a történet nagyszerűségét. Kíváncsi vagyok, mit tartogat még a történet, mivel sok kérdés maradt megválaszolatlanul. Izgatottan várom a folytatást, hogy még többet megtudhassak a szereplőkről, és sorsuk alakulásáról, valamint arról a világról, amelyet Schmal Rózsa ilyen csodaszépen felépített.
Nincsenek megjegyzések: