Lassan öt hónapja... a vegaság folytatódik

Emlékszem, amikor az első, erről szóló bejegyzésemet írtam, még csak távoli terv vagy gondolat volt, hogy hol fogok hónapokkal később tartani. Hosszútávon is képes leszek lemondani a húsról? Mivel tudom majd helyettesíteni? Lesznek pozitív tapasztalataim? Mennyiben fogja megváltoztatni a mindennapjaimat, avagy az életemet? 

Nos, öt hónap elteltével azt hiszem, levonhatok némi tanulságot és összegezhetem a tapasztalataimat. Egy hónap kevés lett volna, utána pedig vagy nem volt időm mesélni róla, vagy várni akartam még a második bejegyzés megírásával. Pozitív tapasztalatként talán azt tudnám leginkább kiemelni, hogy lelkileg minden szempontból jobban vagyok. Testileg is, de tudatban sokkal erősebbnek érzem a változást. Tettem valamit magamért. Testileg és lelkileg is sokkal tisztábbnak, egészségesebbnek érzem magam. Azzal, hogy lemondtam a húsról, cseppet sem érzem úgy, hogy megvontam volna magamtól bármit is. Amikor szóba került egy-egy beszélgetés során, hogy nem eszek húst, rögtön elkezdték nekem sorolni a legkülönfélébb ételeket... mézes-mustáros csirkemell, bolognai spagetti, rántott hús, töltött káposzta, és a többi. Mit fogsz akkor ezentúl enni? Hogy bírsz róla lemondani? De hát a húsra szüksége van a szervezetnek! Nem vagy éhes? Mit eszel egész nap? Meddig fogod ezt csinálni? Pár hónap múlva úgy is visszaszoksz! Az ember húsevő!... sorolhatnám a kérdések tömkelegét, amelyekkel bombáztak, én pedig csak pislogtam vagy szóra nyitottam a számat, de válaszolni nem mindig volt időm... vagy épp kedvem. 

Szerintem ők sokkal nagyobb megrázkódtatásnak élték meg az én döntésemet, mint saját magam. Ennél már csak az volt kellemetlenebb, amikor az egyik munkahelyi vacsoránál derült ki, hogy vega életmódot folytatok, és az asztalon ott gőzölgött a hurka, kolbász és sült hús édeshármasa. Rám néztek és volt, aki örömében csak annyit mondott, "így több marad nekem", míg más sajnálattal méregetett, hogy akkor én most mit is fogok enni? Nos, én felkészülten érkeztem. Kis ételhordós dobozban gombapaprikást hoztam magammal, minden eshetőségre felkészülve, ha úgy hozná... és úgy hozta. Igazából, nem is nekem kellemetlen ez az egész sokszor, hanem másoknak. Én vállalom, de mások mintha feszengenének vagy nem is tudom... kényelmetlen lenne számukra a helyzet. Furcsa. Inkább nekem kellene magam így éreznem. 

Ezen negatívumokat leszámítva, én kellemesen élem meg a mindennapokat. Megismertem egy csomó tök jó ételt, amiről azelőtt vagy nem is hallotam, vagy ha hallottam is, sosem kóstoltam és mára sikerült néhányat elsajátítanom olyannyira, hogy szívesen el is készítem. Az abszolút kedvencem a búzahús! Sosem hallottam róla korábban. A szóját tudtam és a tofut is ismertem, de a búzahús (szejtán, búzasikér, kinek hogy szimpatikusabb) egyáltalán nem volt ismert fogalom a számomra. Létezik egyáltalán ilyesmi? - gondoltam. Aztán utánajártam a dolgoknak, megnéztem néhány videót és receptet, aztán sikerült is beszereznem a sikért, amiből elkészíthettem az első adag búzahusimat. Ahogyan a videóban Stőhr Gréta is elmondja (https://www.youtube.com/watch?v=1evqAXdoWe8), a jó szejtán titka a rutinosság, hogy sokszor készítsük el és előbb-utóbb ráérez az ember. Ugyanúgy ízesíthető, mint a hús, viszont az állag eltalálása gyakorlaton múlik. Eleinte méricskéltem a vízmennyiséget és próbáltam betartani minden apróságot, de aztán rájöttem, hogy minden alkalommal kicsit másképp sikerül. Ez pedig nem baj. Egy dolgot sosem lehet kétszer ugyanúgy megvalósítani. Egyszer tovább sütjük, máskor jobban beízesítjük, harmadszor tovább főzzük és így tovább. A búzahús tekintetében a fűszerek jelentik az étel lelkét. Szeretem előre elkészíteni, hűtőben pedig jó pár napig eláll a búzahús a pácban, így egy héten akár több alkalommal is szívesen használok belőle rizs, krumpli vagy zöldségköret mellé. Igen... a képen nem hús szerepel! 

A másik fantasztikus felfedezés számomra, a tápióka. Gyerekkorom óta nagy kultusza van a családban a Csengetett, Mylord?-nak, amiben köztudott, hogy Lady Lavender odavan a tápióka pudingért. Az egyik bio boltban tett látogatásom során pedig örömmel fedeztem fel, hogy tápiókagyöngyöt is lehet kapni, így adta is magát az ötlet, hogy én is elkészítem. Elképesztően egyszerű megcsinálni. Leginkább a tejberizshez tudnám hasonlítani, csak talán még annál is finomabb. A puha kis gyöngyök szinte elolvadnak az ember szájában, a habbá vert tojásfehérje pedig nagyon könnyűvé teszi az egész desszertet. Én sima vaníliásan készítettem el, de láttam neten kókuszos és gyümölcsös változatokat is. 

A harmadik felfedezést a végére hagytam, mert talán ez a legjelentősebb és aminek a leginkább örülök. Ez pedig a Szafi termékcsalád. Az évek során annyiféle diétával és fogyókúrával próbálkoztam már... ha nem is próbáltam mindet, de szinte mindről hallottam, a legkülönfélébb ötletekről és megoldásokról egyaránt. Kevés ezzel kapcsolatos dolog tud már meglepni. Viszont Szafi neve egy az egyben idegen volt számomra. Csodálkoztam is, hogy ezelőtt hogy nem ismertem a termékeit? Miért nem futottam bele egyszer sem? Miért nem hallottam róla? Bárhogy is, ami késik, nem múlik és örülök, hogyha korábban nem is, de most alkalmam van kipróbálni ezeket a termékeket. Többféle típusa van, a paleo fűszerkeverékeken, az édesítőkön át a lisztkeverékig. Én ez utóbbit próbáltam ki az elmúlt hetekben és olyan jó volt megtapasztalni, hogy egészségesen is süthetek-főzhetek, akár lángost, palacsintát vagy nokedlit. Bár ezekre csak ritkábban kerül sor, mert igyekszem kevés tésztás dolgot fogyasztani, de ha mégis megkívánnék egy-két palacsintát, nyugodt szívvel állok neki sütni. 

Összegezve, élvezem a húsmentes életet. Nagymamám még mindig nem barátkozott meg a gondolattal, mert minden egyes alkalommal megkérdezi, amikor rántott húst készít, hogy: de biztosan nem eszel belőle? Lehet, hogy másoknak szokatlan vagy furcsa, de én jól érzem magam a bőrömben és bár szeretnék alkatilag is alakulni, egyelőre annak is örülök, hogy előrébb léptem. Különleges, érdekes és mégis finom ételekkel bővítettem az étrendem. Igenis, lehet hús nélkül is jókat enni! Nem muszáj felvágottat tenni a kenyérre reggelente, a tofuból készített tojáskrém is lehet nagyszerű feltét. A rakott krumpli padlizsánnal is finom lehet, a töltött gomba pedig épp oly' ízletes rizzsel, mint a rántott hús! 

Néhány hónap múlva szerintem ismét jelentkezem a folytatással! 

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett a bejegyzés vagy hozzá szeretnél fűzni néhány gondolatot a leírtakhoz, írj kommentet!