Vivien holtan fekszik a fürdőszoba hideg márványpadlóján. Jobb karját kinyújtja, mintha meggypiros körmeivel még utoljára megpróbálna valakibe belekapaszkodni. Hollófekete haja vértől ragacsos. A helyszínen nincs semmi, ami idegenkezűségről tanúskodna. Talán öngyilkos lett? És ha igen, mi vihette erre a tragikus döntésre? Hiszen mindene megvolt, amit csak kívánhatott. Egy szerető férj és egy édes kislány várta őt otthon, jómódban, kényelemben éltek... Amikor a rendőrség nyomozni kezd a halála ügyében, egyre több kérdés merül fel, amelyekre képtelenek választ adni, sőt a gyilkosság lehetőségét sem zárhatják ki. Ám nem ők az egyetlenek, akik megpróbálják összerakni e meglehetősen bonyolult kirakós darabkáit. Vivien anyját, Rose-t is megannyi kérdés gyötri. A lánya élete nem volt olyan tökéletes, mint amilyennek hitte? Netán megcsalta a férjét? Talán ártani akart neki valaki, és ha igen, vajon miért? Ahogy az asszony mind többet tud meg Vivien múltjáról, jelenéről, úgy ébred a tudatára annak, hogy voltaképp nem is ismerte a lányát. Sem a titkait... Luana Lewis kihagyhatatlan, gyomorszorító thrillerében semmi sem az, aminek látszik, és abban sem lehetünk biztosak, hogy a szereplők mindig az igazat mondják.

Elég vegyes érzésekkel vásároltam meg ezt a könyvet. Akartam is, meg nem is... fel is keltette az érdeklődésemet és nem is. S valahogy a könyv elolvasásának végén is úgy éreztem, hogy egyrészt maradandó élmény volt, másrészt pedig nem. De, mielőtt úgy gondolnád, hogy csak negatívumokat szeretnék felsorolni, elmondanám azokat a meglátásaimat, amelyek abszolút kellemes csalódásként értek a könyv olvasása során. 

Először is, Luana Lewis könyve élvezhető könyv. A letehetetlent erős szónak mondanám, viszont képes beszippantani és fenntartani az érdeklődést. Talán azért esett meg jó párszor, hogy félbehagytam az olvasást, mert maga a cselekmény gördülékenysége igen-igen döcögős volt... mondhatni, vagy inkább lassú. Iszonyatosan lassan bontakoztatta ki az író Vivien halálának körülményeit, okait, lehetséges forgatókönyvként szolgáló pillanatait. Mintha sehogy sem akart volna fény derülni az igazságra vagy arra a tényre, hogy ki is a felelős és hogy Vivien valóban öngyilkosságot követett-e el, vagy bűncselekmény áldozata és valaki önön akaratán kívül végzett vele? S a rejtélyes, esetleg gyilkos végig a könyv lapjain bujkál? 

Az viszont mindenképp elismerést érdemel, ahogyan az író bemutatta édesanyja, Rose szemszögéből a történéseket és a lányához fűződő viszonyát, továbbá annak átalakulását egészen Vivien gyerekkorától, mert szemszögváltásra is akad bőven példa, ami azért nagyon is megdobta a történet élvezhetőségét, érthetőségét. Amit talán sajnáltam, hogy bizonyos dolgokat kevésbé bontakoztatott ki annak ellenére, hogy bizonyos jeleneteket pedig messzemenő részletességgel taglalt. Néhány oldalt néha átpörgettem volna, mert teljesen feleslegesnek éreztem, bár talán nem is ez a legjobb szó rá. Feleslegesnek éreztem, de közben tudtam, hogy igen... itt van elrejtve a sorok közé a megoldás, ami igaz is volt, viszont a történet lezárásra kibillentett minden addigi egyensúlyomból, s amikor már azt hittem, tudom a megoldást, az író könnyűszerrel megcáfolta minden egyes érvemet arra, ki miért és mikor volt bűnös abban, ami Viviennel történet. S talán abban is, ahogyan Vivient magam előtt láttam, mint karaktert. Lányt, feleséget, barátnőt és anyát.

Olvasásra ajánlanám, viszont erős thrillernek nem nevezném a témában. Az viszont biztos, hogy egy szereplő halála után nagyon sok minden a felszínre tud kerülni. Olyan titkok, amelyek talán a szereplő életében nagyon is a mélyben rejtőztek, elhallgatva vagy éppen eltitkolva mindenki előtt. Érdekes cselekményvezetés, jól felépített történet, amely talán akkor okozza a legnagyobb meglepetést, ha nem fűzünk hozzá nagy reményeket a tartalom elolvasása után. Akkor valóban azt a hatást tudja elérni, amely talán az író célja is volt.