Nincs időm olvasni! Annyiszor hallottam ezt a panaszt, hogy 2017 januárjában létrehoztam egy kihívást az online térben azért, hogy a közösség erejével visszacsempésszem a mindennapokba az olvasást. A Nincs időm olvasni kihívásból lassan egy tízezer fős, aktív közösség alakult ki, amelynek tagjait a könyvek szeretete köti össze. Van időnk olvasni, sőt, van időnk arra is, hogy az olvasmányainkat még emlékezetesebbé tegyük – erre szolgál ez az olvasónapló, amelyben értékelheted az olvasott köteteket, lejegyezheted kedvenc idézeteidet, izgalmas könyves bakancslistákat teljesíthetsz, miközben számtalan inspiráló gondolatot is találsz az olvasásról.
Az utóbbi időben egyre több olyan könyv lát napvilágot, amely nem éppenséggel történetet dolgoz fel, hanem ezt a tevékenységet kiegészítendő, inkább hozzájárul a megszerzett élményhez, tapasztalatok összegyűjtéséhez, leírásához. Legyen szó hálanaplóról vagy bármilyen más tematika alapján felépített naplóról, bár régebben is fontossággal bírt az élmények megörökítése, valahogy egyre nagyobb jelentőséget kap a mindennapokban az írott szó ereje. Amikor belefutottam ebbe a könyvbe, nem is igazán tudtam, mit takarhat a cím. Több helyen is láttam megosztva a könyvet, reklámmal és ajánlással kiegészítve, így kicsit féltem, hogy ez is egy túldicsért könyv, amely nem is annyira érdekes, csak jó a mögöttes visszhang, viszont a kíváncsiságom nagyobb volt és megrendeltem a pozitív vélemények hatására.
Valamiféle úmutatóra számítottam hogyan lehet esetleg rendszeresebbé tenni az olvasást, vagy valamilyen olvasónapló jellegű írásra, amely kiegészíti egy olvasott könyv áttekintését, és talán ezt is kaptam, de nem csak ennyit... vagy nem teljesen egészen. Elképzeléseim voltak, viszont amikor ténylegesen kézbe fogtam és belelapoztam, minden szempontból felülmúlta az elképzeléseimet a tartalom.
Szabados Ágnes könyve számomra nagyon meglepő volt, mégpedig abból a szempontból, hogy mennyire egyszerű oldaláról közelíti meg a könyve az olvasást és mégis, ettől válik összetetté, nagyszerűvé. Igazából semmi másról nincs szó, minthogy az olvasott könyveinkkel kapcsolatos gondolatainkat egy olvasónaplóba jegyezhetjük le, viszont a Van időm olvasni nemcsak egy jegyzet, vagy valamiféle lista, hogy na ezt és azt a könyvet is kipipálhatom az elolvasandó könyvek listáján. A benne található idézetek, melyek tematikusan követik egymást, s lazítják a könyv felépítését, valahogy rádöbbentettek arra vagy eszembe juttatták, miért is szeretek olvasni. Nagyon találó gondolatokat válogattak össze a könyvbe, amelyek mind-mind arra emlékeztetik az embert, hogy mennyire nagyszerű és egyszer dolog az olvasás. Bárki számára adott, bármikor űzhető tevékenység, akkor és úgy, ahogyan szeretnénk. Egy olyan képzeletgazdag, szabadságot adó tevékenység, amelyet bárcsak többen művelnének.
Külsőre is egy nagyon szép, igényesen megalkotott könyvről van szó, mind felépítést, mind megjelenést tekintve. Nagyon kellemes tapintásúak a lapok, és mindemellett nagyon kellemes a könyv színvilága - sosem gondoltam volna, hogy ez a fáradt, sárgás szín és a mélykék ennyire szépen harmonizál egymással, de jelen esetben kimondottan feldobja a könyvet.
A tematikáját tekintve, megmosolyogtató, hogy körülbelül úgy épül fel, mint egy régi telefonkönyv. A betűk ABC sorrendben követik egymást és minden betűnél öt könyvet rögzíthetünk, öt könyvről mesélhetünk, miért szerettük, miért volt emlékezetes, mely idézet vagy gondolat tetszett leginkább, mi vagy ki hatására kezdtem olvasni, értékelhetem, hogy egy ötös skálán mennyire tetszett, továbbá véleményt írhatok arról, mit adott számomra a könyv. Néhány mondatos dolgok ezek, viszont ahogyan kezdenek megtelni a könyv lapjai, úgy kezd megtelni az ember lelke, az én lelkem is kellemes érzésekkel. Hálával, örömmel, megkönnyebbüléssel, pozitív csalódással és még megannyi érzelemmel, amelyeket az elolvasott könyvek megismerése során tapasztaltam. Bár még csak pár oldalon szerepelnek elolvasott könyves naplóbejegyzések - régebben olvasottakat szándékosan nem jegyzek (még) fel, csak olyanokat, amelyeket aktuálisan, most olvasok el -, de máris jó érzés visszatekinteni, mit kaptam az adott könyvtől élményekben, emlékekben, és tanulságban.
S mivel a könyv motivációs célt is szolgál, az utolsó oldalakon kisebb küldetéseket lehet teljesíteni, mint például olvasásmérő, amelyen bejegyezhetjük, hogy hónapokra és napokra lebontva mennyit olvastunk az adott évben, könyves kívánságlistán feltüntethetjük, mely könyveket szeretnénk elolvasni a közeljövőben, mindemellett pedig - ami számomra a legérdekesebb volt -, évszakhoz kötötten is kapunk tippeket, mikor, hol és hogyan olvassunk. Tipikusan olyan dolgokat köt Szabados Ágnes az évszakokhoz, amelyeknek akkor, abban az időszakban van meg a hangulatuk, ilyen például hóesésben olvasni, piknikezéskor, vagy épp egy napernyő alatt a nyári melegben. Az évszakokhoz kapcsolva további lehetőségeket teljesíthetünk, mint elolvasni egy olyan könyvet, amelynek sárga a borítója, vagy amelynek a címében szerepel egy virág neve, stb. Apró kis érdekességek ezek, de szerintem mindenképpen feldobják az olvasás élményét, és színesebbé, izgalmasabbá teszi, mint tevékenységet. Bátran és meleg szívvel ajánlom mindenkinek a könyvet, aki szeret olvasni és kiegészítené az olvasás élményét egy ilyen érdekes, különleges és inspiráló olvasnapló jellegű kötettel, s nem utolsó sorban ajándéknak is tökéletes így, az ünnepek közeledtével.
Ha szeretnél még több információt megtudni ezzel kapcsolatban, mindenképp látogass el Szabados Ágnes oldalára, ahol további érdekességeket találhatsz az olvasásról és a könyv használatáról, lehetőségeiről: https://szabadosagnes.blog.hu
Nincsenek megjegyzések: