Mikor a fiatal Sarah megismerkedik Eddie-vel, rögtön egymásba szeretnek. A lány egy hét után úgy érzi, az élete végre elkezdődött. És a dolog kölcsönös. Mintha Eddie is rá várt volna. Sarah még soha nem volt ilyen biztos semmiben, ezért amikor Eddie elindul régóta tervezett vakációjára, és megígéri, hogy a reptérről felhívja, Sarah-nak nincs oka kételkedni benne. De a férfi nem telefonál… Sarah barátai azt mondják, felejtse el Eddie-t, de képtelen erre. Tudja, hogy valami történt, kell lennie magyarázatnak. Képtelen elengedni a férfit, és egyre kétségbeesettebben kapaszkodik még a leghalványabb reménysugárba is, hogy kiderítse az igazságot. Ám közben telnek a hetek, a hónapok és az évek. És aztán egyszer Sarah rájön, hogy mégis igaza volt. Van oka Eddie eltűnésének, mégpedig az egyetlen dolog, amit nem osztottak meg a másikkal: egy fájdalmas titok, mely összeköti, de el is szakítja őket egymástól.
Gyakran érzek félelmet egy új könyv vásárlásánál. Tényleg annyira jó, mint ahogyan azt a vélemények állítják? Eredeti a cselekmény, vagy egy újabb romantikus történetről van szó, amelyet már több tucat formában olvastam? Pozitívan vagy negatívan csalódok majd a könyvben, ha a végére értem? Tényleg annyira magával ragadó, vagy csak túl sok az elfogult vélemény?
Mindig nehezen döntök egy-egy olyan könyvvel kapcsolatban, amelyhez nagy reményeket fűzök, viszont általában bejön az a taktika, hogy minél több a pozitív és nem sablonos vélemény - tehát részletesen és tartalmasan ír róla az adott olvasó, nem csak annyit, hogy jó volt és imádta -, annál valószínűbb, hogy nekem is tetszeni fog a történet. Így voltam Rosie Walsh 7 nap szerelem című könyvével is, amely már a tartalom elolvasása után szinte bekúszott a bőröm alá és alig vártam, hogy megérkezzen a rendelésem. Több könyvet is rendeltem, de ez volt az első, amellyel kezdeni szerettem volna. Talán azért, mert még mindig nem bíztam benne annyira, hogy elsöprő lesz, úgyhogy amolyan "jobb az elején túlesni a dolgon" jelleggel, belekezdtem az olvasásba. S azt kell, hogy mondjam, már néhány fejezet után éreztem, hogy bármi is lesz a történet vége, bármerre is alakul a cselekmény, engem már megvett a könyv. Persze, ehhez kellett a jó tartalom és a követhető, érdekes történetvezetés is, viszont ami engem elsőre megfogott, az a nyelvezet volt. Olvastam már egyszerű szöveghasználattal megalkotott történetet, nem volt semmi extra a fogalmazásmódban és mégis tetszett a történet, ellenben ha az író képes megfogni a gondolataival, ahogyan azokat megfogalmazza és átérezteti velem, az sokkal de sokkal magasabb szintre emeli bennem a történetről alkotott véleményem. Rosie Walshnak köszönhetően, vagy a jó fordításnak sokszor volt olyan pillanat a könyvben, amikor egy-egy mondatnál megálltam és újra meg újra elolvastam, ízlelgetve a szavakat, magam elé képzelve az adott jelenetet a hozzá társított érzetekkel, illatokkal és látvánnyal. S ez az érzés végigkísérte az egész könyvet, egyszóval íze volt a történetnek, s az ilyen könyveket nagyon szoktam szeretni. Eddig Maggie Stiefvater könyvei kapcsán volt még ilyen érzésem - tőle jó pár mondatot is kijegyzeteltem, mert tetszettek, mint idézetek, gondolatfoszlánok -, és Laurie Halse Anderson is hasonló író. Jól tudnak hatni az érzékekre és szinte elképzeltetik, láttatják az olvasóval az olvasottakat.
A történetre térve, valami sokkal egyszerűbbre számítottam. Talán még a kezdeti szkeptikus hozzáállásom miatt éreztem ezt az elején, viszont ahogy egyre jobban haladt előre a történet rájöttem, hogy ez a könyv sokkal több, mint amennyit magából mutat. 7 nap szerelem. A cím igazából annyit mutat, amennyit elsőre mutatni szeretne magából: adott Sarah és Eddie karaktere, akik hét nagyszerű napot töltenek együtt, egymásba szeretnek és azzal a tudattal válnak el egymástól, hogy ez nem a búcsú pillanata. Nekik még dolguk van egymással és lesz jövőjük, akarják, hogy jövőjük legyen. Aztán, ahogyan minden történetben lenni szokott, megkezdődnek a bonyodalmak. Mint ahogyan az a tartalomból is kiderül, Eddie az együtt töltött hét nap után és az ígérete ellenére, miszerint hívni fogja Sarah-t, nem keresi többé. Mondhatnánk azt is Sarah helyében, hogy "jó volt együtt, eltöltöttünk egy csodás hetet és ennyi volt", mindenki éli tovább az életét, s hogy a kimondott gondolatoknak talán csak a fele volt igaz, viszont mint olvasó, végig érezhetjük, hogy Sarah aggódása vagy kételkedése jogos. Ezt már csak az is alátámasztja, hogy az író mindvégig kettős technikával vezeti végig az olvasót a történeten, mégpedig úgy, hogy hol a jelenben követhetjük nyomon az eseményeket, hol pedig visszapillantást kapunk Eddie és Sarah közös napjaiba. S ezeket a napokat tekintve egyáltalán nem úgy tűnik, hogy Eddie komolytalanul állt volna ehhez a dologhoz, s esetleg Sarah az, aki túl sokat képzelt bele a kettejük alakuló kapcsolatába. Kölcsönös volt a dolog, megannyi kimondott érzelemmel és akkor egyszer csak, mint a kipukkasztott lufi, Eddie eltűnik a semmiben. Se facebookon, se más közösségi oldalon nem reagál, nincs jelen és még a telefonhívásokra sem reagál.
* * *
Nem szeretnék semmit sem elárulni, viszont annyit elmondanék, hogyha egyszerű történetre számítasz, ne tedd, mert Rosie Walsh története minden, csak nem egyszerű - de a legjobb értelemben! Kusza, őrületes, bonyodalmakkal teli, izgalmas, lebilincselő, érzelmekben gazdag, magával ragadó olvasmány. Megkedveltem Sarah karakterét, aki a megannyi tanács ellenére, miszerint hagyjon fel Eddie keresésével és ne kapaszkodjon szalmaszálakba, továbbra is szentül és reményekkel telve hiszi, hogy mindenre van ésszerű magyarázat. S ez a reményteli érzés átjárja az egész történetet. A mellékszereplők is kedvelhetőek voltak számomra, nem volt bennem az az érzés, hogy egyik-másik csak "töltelék" jelleggel van jelen a történetben, hogy kitöltse a sorokat. Mindegyiknek megvolt a maga szerepe és helye a történetben, valamint Sarah életében. Szerettem a történetet, hogy emlékeztetett arra, milyen hinni vagy bízni valamiben, reménykedni valamivel kapcsolatban és külön örültem, hogy egy valós, érzelmekben gazdag, de nem csöpögős romantikus történetet tárt Rosie Walsh elém, mint olvasó elé. Igaz volt, őszinte, viszont nem túlhajszolt vagy agyoncsépelt. Annyira volt érzelmes, amennyire kellett és azokban a pillanatokban, amikor szükség volt rá.
A történet kuszaságát vagy a cselekmény sokrétűségét talán a borítóval tudnám jellemezni vagy érzékeltetni. Annak színessége és a motívum szövevényessége pontosan visszaadja a történet karakterét, felépítését, viszont ez a fajta kuszaság mindenféleképp pozitív jelző, semmint negatív, mert minden érthető és követhető volt, viszont egymásra halmozódott megannyi váratlan fordulat, amelyre én, mint olvasó egyáltalán nem számítottam. Meglepő volt, csavaros, amelytől minden olvasó átélheti azt a mindent elsöprő Hűha! érzést. Kevés ilyen könyv van az életemben, ami ennyi meglepetést tudott okozni, de a 7 nap szerelem mindenképp felkerült erre a bizonyos listára.
Ha felkeltettem az érdeklődésed és szeretnél egy nem mindennapi, izgalmas, szívet melengető történetet olvasni, akkor bátran kezdj bele Rosie Walsh könyvébe! Semmiképp nem fogsz csalódni sőt... alig várod majd, hogy felejts belőle kicsit, hogy aztán újraolvasd a történetet!
Nincsenek megjegyzések: