Nem volt egyszerű mindössze három filmet összeválogatnom, amelyeket rendkívülinek vagy kivételesnek tartok, de íme három, stílusában teljesen különböző, és egymástól független alkotás, amelyeket szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Lehet, ismeritek már őket, de ha nem, talán felkeltem az érdeklődéseteket és szívesen rájuk kerestek:
Változó szerelem
Már nem emlékszem, hogyan akadtam erre a filmre, de azóta többször is megnéztem, megunhatatlan. Kedves, szívet melengető, cseppnyi humorral fűszerezve, viszont a megmosolyogtató pillanatok mögött ott a tanulság is. Elrejtve, s mégis érezhetően. Sok témát jár körül a film: barátság, szerelem, család, megbocsátás, előítélet, bizalom, második esély, társadalmi különbségek, emberség... egyszerű filmről van szó, viszont rétegeire bontva nagyon is részletgazdag. Összességében két kamasz mindennapjaiba és barátságába, illetve kapcsolatába pillanthatunk bele - további különlegesség, hogy váltott szemszögben mutatja be a film az eseményeket -, de az ő barátságuk csak egyetlen mozgatórugója a történetnek. Ez adja a fő vonulatot, ez igaz, viszont mellette megannyi más tényező közrejátszik, amely befolyásolja, hatással van, vagy kiegészíti mindazt, amit jelentenek egymás számára. Néha sokkal több minden van a felszín mögött, mint az elsőre látszik és sokszor jobban rokonlélek a másik személy, mint elsőre gondolnánk.
A film amúgy nem csak vászonra vitt alkotásként létezik, könyv a történet alapja és mindenképp érdemes elolvasni, mert hasonló élményt ad, mint a film.
Volt egy időszak, amikor odavoltam a musicalekért. Valahogy elkapott ez a Judy Garland őrület és végig néztem szinte mindegyik alkotását, amiben szerepel, majd áteveztem más filmekre és tovább folytattam a musical iránti rajongásomat. Persze, ez is egy olyan műfaj, hogy az egyik ember szereti, míg a másik nem igazán, hiszen sorra követik egymást a szólóénekek vagy duettek, amelyeket vagy szívesen hallgat az ember, vagy az őrületbe kergetik, hogy már megint énekelnek...
Judy Garlandra visszatérve, több filmjét is láttam, ami nagyon kedves a szívemnek, viszont a Találkozunk St. Louisban az, ami igazán megfogott és az ünnepek alkalmával szívesen veszem elő egy kis nosztalgiázásra. Az alaptörténet szerint a 19-20. század fordulóján járunk, ahol adott a Smith család, akik élik szokványos mindennapjaikat szeretett kisvárosukban, St. Louisban. A problémák akkor kezdődnek, amikor a családfő bejelenti, hogy New Yorkban vállalna állást és emiatt kénytelenek lennének elköltözni St. Louisból. Ezzel veszi kezdetét a történet, amelyben egyaránt vannak megmosolyogtató, illetve szomorú pillanatok. A film által bepillantást nyerhetünk a Smith család életébe és maga a cselekmény rávilágít arra, hogy mennyire nehéz is elhagyni valamit, továbbá végleg elszakadni valamitől, amit annyira szeretünk, jelen esetben az otthonunktól. Kedves, bájos, hangulatos, tanulságos és szívet melengető történet.
Hétköznapi pár
A művészfilm is egy olyan kategória, amellyel az ember vagy tud azonosulni, vagy nem. Egyesek kedvelik, mások inkább elkerülik. Én szeretem az elvontabb témájú filmeket, amikor mondhatni nem csak az a feladat, hogy meredjünk a képernyőre és kikapcsolt aggyal figyeljük a váltakozó jeleneteket, hanem mérlegeljünk, átérezzünk, gondolkodjunk és egyszerűen engedjük, hogy hasson ránk. A Hétköznapi pár egy viszonylag egyszerű cselekményből indítja el a történések sorozatát, ahol adott egy nő és egy férfi, akik két, egymástól különböző életet élnek, mégis megpróbálnak valami közöset kihozni belőle. Más a szemléletük, más az életvitelük, de ahogy mondani szokták: a szerelem nem ismer határokat. A film szólhatna a kibontakozó kapcsolatukról, valamint az egymásra találásukból, viszont mindez csak fontos részlete annak az egésznek, amelyről valóban szól a film. A mindennapjainkban természetesnek vesszük, hogy látunk, ízlelünk, érzünk, hallunk, szerves részét képezik a mindennapi tevékenységeinknek ezek az érzetek, behatások. Viszont, mi történne, ha egyik napról a másikra elveszítenénk azt a képességünket, hogy látunk vagy hallunk? Nincsenek ízek. Nincsenek illatok. Sötétté válik minden és némafilmként peregnek előttünk a valóság eseményei. Susan és Michael ebben az embert próbáló helyzetben igyekszik kapaszkodni a másikba úgy, hogy közben ne veszítse el önmagát se. Tanulságos és elgondolkodtató film.
Ha szeretnéd Te is teljesíteni ezt a kihívást, vidd el az alábbi képet és
tíz napon keresztül alkoss bejegyzéseket a megadott témákban.
Ha felkeltette az érdeklődésed a kihívás és esetleg, az én bejegyzésem inspirálna arra, hogy Te is belevágj, kérlek, oszd meg velem kommentben a bejegyzésedhez vezető linket, hogy elolvashassam a válaszaidat! Előre is köszönöm!
Nincsenek megjegyzések: