Különös városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg.
Ha több könyvajánlómat is megtekintetted már, visszatérő információ lehet számodra, hogy általában utána olvasok a véleményeknek, kritikáknak, mielőtt a könyv megvételére adnám a fejem. Szeretem tudni, mennyire pozitív a visszajelzés vele kapcsolatban, mennyire szerették avagy sem, így számomra is sokkal könnyebb a döntés meghozása, hogy valóban szeretném-e elolvasni azt az adott könyvet. A Mielőtt a kávé kihűl című könyv kapcsán is így voltam, tudatos utánajárást követően esett rá a választásom, miután láttam, mennyi pozitív vélemény érkezett hozzá. A tartalom szerint négy, egymástól független történetet ismerhetünk meg, mindegyik más-más oldalát mutatva meg az emberi kapcsolatoknak, viszont egy összekötő eleme mégis van a történeteknek: a kávézó. Biztosan sokatok fejében megfordult már, hogy bizonyos múltbéli eseményeket szívesen megváltoztatnátok. Másképp cselekednétek, más mondatokat használnátok, másképp döntenétek... vagy csak egyszerűen, szeretnétek újra átélni és világosabban látni az ott elhangzott vagy épp átélt dolgokat annak reményében, hogy tisztábban láthassátok a jelent, esetleg a jövőt. S néha nincs is szükség a múlt megváltoztatásra azért, hogy a jelenünket másképp alakíthassuk. Mondani szokták, hogy ami megtörtént, annak úgy kellett lennie. Biztosan felvetődik bennünk a kétely és elhangzik megannyi ha, valamint de kezdetű mondat, viszont a tényen mit sem változtat: a múlt nem hiába viseli magán a múlt megnevezést. Ellenben újra átélni az eseményeket, és a részévé válni sokszor fontosabb, mint annak megmásítása. Idővel az emlékeink megkopnak és csak az érzetek maradnak, a benyomások, esetleg felvillanó képek, viszont pontosan nem tudjuk felidézni a múlt pillanatait.
A Funiculi Funicula több, mint kávézó. Ezen a helyen visszamehetsz a múltadba, átélheted egy általad kiválasztott pillanatát, míg a kávéd ki nem hűl... ugyanis az időutazást fontos és megszeghetetlen szabályok övezik, ezek egyike a kávéd, vagy például a szék is, amin ülsz... ugyanis a kávézónak csak egyetlen székéről élheted át újra a múltbéli eseményt és azt a múltban el sem hagyhatod. Megéri tehát ennyi szabály közepette időutazást tenni az emlékeidbe? Egyes szereplőknek igen. A könyv négy tanulságos történetet dolgoz fel, mind más és más élethelyzetet bemutatva, s bár a történetek főszereplői cserélődnek, egyes karakterek állandó stábjai a novelláknak, végig kísérnek bennünket, olvasókat a történeten.
Az első történet még könnyednek is mondható, viszont ahogy haladunk a másodikra, harmadikra, majd a negyedikre, úgy válnak tartalmilag egyre mélyebbé és szívbemarkolóbbá. Biztos vagyok benne, hogy aki elolvassa, lélekben gazdagabbá válik és átérzi, mennyire fontos olyan döntéseket hozni az életben, amelyeket később nem vágyunk megváltoztatni.
Nincsenek megjegyzések: