January Dudose nem hétköznapi története az 1900-as évek elején veszi kezdetét. A lány Cornelius Locke pártfogoltjaként éli mindennapjait a milliomos üzletember vermonti birtokán, miközben apja régészeti felfedezőként a világ legkülönbözőbb pontjain kutat letűnt civilizációk után és gyarapítja egzotikus tárgyakkal Locke gyűjteményét. January az egyik nap a házban bolyongva talál egy könyvet, ami mintha idegen világok varázslatos illatát hordozná magán. Ajtókról mesél, melyek átjáróként funkcionálnak a távoli helyek között. A lány ekkor még nem sejti, hogy ez az esemény milyen hatással lesz az életére, és milyen veszélybe sodorja majd. Az addigi kényelmes mindennapok egyik napról a másikra borulnak fel, ráadásul egy olyan sötét erő veszi üldözőbe, ami nem retten meg semmitől. Alix E. Harrow bemutatkozó regénye káprázatos világábrázolásával és lírai prózájával varázsolja el az olvasót. A Tízezer ajtó felejthetetlen utazások, örök barátságok és világokat átívelő szerelmek szívbemarkoló története, középpontjában egy nagyon szerethető főhőssel, aki képes minden veszéllyel szembenézni, csak hogy rendelkezhessen a saját sorsa felett.
Egy-egy könyvre mindig másképpen esik a választásom: néha a tartalom fog meg, máskor a borító, olykor mások véleménye alapján érzem úgy, hogy én is el szeretném olvasni vagy csak egyszerűen felkelti az érdeklődésem a cím, még mielőtt bármit is tudnék a tartalomról.
Amikor először találkoztam ezzel a könyvvel nem tagadom, hogy a borító ragadott magával először, egyszerűen lenyűgözött. Viszont így, a könyv elolvasása után már tudom, hogy ez a könyv nem csak kívülről elképesztően gyönyörű, hanem belülről is, megelevenedése annak az utazásnak illusztráció formájában, amelyben részem volt az elmúlt napokban. A tartalom elolvasása után tudtam, hogy egy nem mindennapi történetben lesz részem, viszont azt nem hittem volna, hogy ennyire rendkívüli élményt jelent majd, amelyet nem csak maga a cselekmény tett ennyire páratlanná, hanem maga a nyelvezet is és ez mindenképp kiemelendő.
Főszereplőként adott nekünk egy lány, January személyében, akinek mindene megvan és valahogy, mégsincs semmilye. Anyagilag minden biztosított számára: kényelmes és jómódú életet él, szolgák lesik minden lépését, viszont hiába a fényűző életmód és a gyönyörű ruhák kavalkádja, nélkülöznie kell valamit, amire mindennél jobban vágyik és ami semmivel sem pótolható. Ez pedig a család melegsége és annak szeretete. Édesapja régészeti felfedező, aki sorra járja a világ legkülönfélébb helyeit mindenféle értékes, műkincs reményében Cornelius Locke kérésére, aki varázslatos gyűjteményt épített ki ezekből a kincsekből, és féltve őrzi őket vermonti birtokán. Ebben a házban nevelkedik fel January is, aki édesapja gyakori távolléte miatt Cornelis Locke pártfogásába kerül, ő gondoskodik a lány neveltetéséről. January hiába van birtokában minden kényelemnek, borzasztóan hiányzik számára édesapja, akit csak nagyon kevés alkalommal lát és az évek múlásával ezekre a találkozásokra egyre ritkábban kerül sor.
Ahogyan arról a tartalom is szót ejt, January talál egy könyvet, és ezzel veszi kezdetét minden kaland, amelybe aztán belecsöppen. A könyv ajtókról mesél, mégpedig olyan rendkívüli, varázserővel bíró ajtókról, amelyek más világokba nyitnak kaput. January-t teljesen magával ragadja a könyvben olvasható történet, és ahogy egyre többet olvas, egyre beljebb merészkedik a történetbe, rá kell jönnie, hogy talán mindaz, ami a könyvben található, igaz és valóságos.
Az a megoldás, hogy egyes ajtók vagy kapuk más világokba engednek belépést, nem újkeletű dolog, hiszen volt már rá példa más történetekben is, legyen szó akár a Narnia krónikákról vagy Philip Pullmantól Az Úr sötét anyagi trilógiáról, amelyek szintén portál fantasy történetek. A Tízezer ajtó ebben a tekintetben hasonló, viszont az írónak sikerült mégis új köntösbe bújtatnia az ismert alapanyagot, és valami egészen rendkívüli dolgot alkotni belőle.
A könyv nagyszerűségét tovább emelte számomra a történet a történetben megoldás, melynek szálait idővel szépen összefésülte az író, kerek egésszé gyúrva az eseményeket. Egyrészt adott January szemszöge, aki által a jelen történéseit követhetjük nyomon, másrészt pedig ott a könyv, amelyet megtalál, és ami szintén egy történetet tartalmaz, melynek cselekménye messzemenően meghatározza majd January sorsát, mindamellett, hogy szorosan kapcsolódik a múltjához is. Általa fény derül sok, vele kapcsolatos dologra, amelyekre eleinte csak nagyon kevés választ kapunk a mellékszereplők által. Megismerjük January édesanyját, sokkal részletesebb betekintést nyerünk az édesapja munkájába, hogy miért is ennyire fontosak ezek a felfedezőutak, s nem utolsósorban jobban megismerjük January-t, hogy neki miért is kulcsfontosságú a szerepe ebben a nem mindennapi kalandban.
January karakterét nagyon kedveltem, szívesen követtem őt a történet haladása során. Tetszett a kíváncsisága, a merészsége, ahogyan nem ismer akadályt és magabiztosan halad előre annak ellenére, hogy milyen kevés kalandban volt része élete során. Mindaz, ami ő, leginkább annak köszönhető, hogy édesapja hiánya ellenére sosem felejtett el hinni és bízni abban, hogy jobbra is fordulhatnak a dolgok. Szerintem ez adja a személyisége legnagyobb erősségét. Ami még tetszett benne, hogy senkiben sem bízik meg elsőre. Nem az a tipikus naiv kislány, akit félre lehet vezetni és akit meg lehet téveszteni. Megvan benne a jóság és az az érzés, hogy higgyen mások emberségében és kedvességében, ellenben kellően óvatos is, ami nagyon jó tulajdonsága és szüksége is van rá a történet során.
Cornelius Locke nem lett a kedvenc karakterem, sem a történet elején, sem a végén. Vannak azok az emberek, akik olyannyira hisznek a saját igazságukban, hogy észre sem veszik a hazugságot és felszínességet, amelyben valójában élnek. Cornelius számomra ilyen karakter volt... nem rossz ember, viszont saját céljainak elérése érdekében képes bármit és bárkit feláldozni, ami egyszerre teszi merész és végtelenül elvakult személyiséggé is. January édesapja is érdekes személyiség, bár róla a történet elején nem sokat tudunk meg. Benne leginkább az a kettősség érvényesül, hogy szeretne gondoskodó, szerető édesapja lenni lányának mindamellett, hogy nem mond le az álmairól és szenvedéllyel hódol a hivatásának. Ezt mindig nehéz meglépni és mindkettőben jónak lenni nem egyszerű feladat, mely Janury édesapja számára is nagy kihívást jelent. A történet előrehaladásával sokkal jobban megértjük a jellemét, a döntéseit, és bár eleinte csak January szemén keresztül látjuk mint karaktert, később sokkal részletgazdagabbá válik a személyisége.
Egy történetet el lehet mesélni átlagosan, érdekesen, jól, szépen, ellenben a Tízezer ajtó olyan színekben gazdag írás, melynek olvasása során szinte életre keltek a szavak, a történések, és érezhető volt minden mozzanat, érzés és gondolat. Utoljára Stephanie Garber Caravaljánál volt hasonló élményem. A Tízezer ajtó nem egy egyszerű történet. Senki ne tévesszen meg az egyszerűnek mondható tartalom, mert ennél sokkal szerteágazóbb a cselekmény, és még különösebb az a hangulat, amelyet az író megteremt benne. Ha kalandra vágysz és egy nem mindennapi történetre, mindenképp ismerkedj meg vele!
Nincsenek megjegyzések: