Tinédzserként találkoztam először William McAlisterrel. Jóképű férfi volt, gyönyörű feleséggel. Mr. McAlister akkoriban lett édesapám partnere a cégben. Elbűvölő személyiség volt, de csak egy jó családi barát. 10 évvel később: 25 éves vagyok, egyedülálló anyaként elkövettem néhány hibát. Megküzdöttem a démonjaimmal, de most új életet kezdek. Minden az elképzeléseim szerint alakult, míg meg nem pillantottam Will McAlistert. Elvált, és már nem csak apám barátját látom benne, már sokkal többet jelentett számomra. Árasztja magából a magabiztosságot és a sokat ígérő szexualitást. Magas, férfias, egy igazi gentleman, a tekintete erős és csábító. Teljesen odavagyok érte. Esélyem sem lehet nála, hiszen ő az apám legjobb barátja, üzleti partnere és a főnököm. Igaz? Tévedés.
Általában a komolyabb hangvételű olvasmányokat szeretem. Egy jó krimi vagy thriller, esetleg egy sci-fi, amiben van izgalom, rejtély és elgondolkodtató a cselekmény. Viszont, néha a könnyedebb olvasmányok is jól esnek, mintha csak oldanám a felhalmozott feszültséget. Délutáni kikapcsolódásként ragadtam meg ezt a könyvet, amely Karina Halle Túl közel hozzád című regénye. A történet szerint Jackie, egy fiát egyedül nevelő anya, aki a húszas évei közepén jár. Házassága balul sül el a férjével, és hazaköltözik a szüleihez. Közben fut egy másik párhuzamos szál, amelyben Will-t ismerhetjük meg, akinek félrelép a felesége, a házassága tehát szintén romokban és egyszer csak a két szál összefonódik: Jackie, édesapja jóvoltából állást kap a cégnél, ahol nem más keze alatt fog dolgozni, mint Will McAlister. Ez még talán nem is lenne probléma, de engem kimondottan zavart a kettejük közötti korkülönbség. Manapság ez, valahogy divattá vált. Negyvenes nők randiznak huszonéves srácokkal, és negyvenes pasik fiatal lányokra nyomulnak... majd jön az esküvő, a közös gyerek, holott az idősebb félnek tuti, hogy már volt előző házassága és ebből gyereke - akár több is -, s a korkülönbség ellenére, mégis megpróbálkoznak a közös élettel. Nem tudom, bennem mindig az mocorog, hogy oké... most működőképes, de mi lesz húsz év múlva? A férfi már hatvan éves és a fiatal feleség még most éli az aranykorát, épp negyven, más célokkal és ambíciókkal áll az élethez, a férj meg már inkább kényelmesen otthon üldögélne. Mennyire ciki, ha a párodat a gyermekednek nézik, vagy épp a szülődnek?
A könyv valahogy ezt boncolgatta számomra, viszont ennyire mélyen nem ment bele a témába, hiszen tudható volt, hogy itt bizony happy end lezárást kapunk majd. Jackie mondhatni komolytalan, fiatal gondolkodású szereplő személyét tölti be a történetben, amihez jól párosul Will karaktere, aki tapasztalt, magabiztos és gondoskodó. A karaktereik ebből a szempontból szépen illeszkedtek, viszont az író többször is olyan megfogalmazással írt Will-ről, hogy akaratlanul is idősebbnek éreztem személyben, jellemben és lélekben, aki igenis, nem illik Jackie-hez.
Elsősorban, számomra ez sántított. A másik, a felesleges bonyolítás. Értem én: Jackie kellemetlennek érezte, hogy az apja kollégájával jön össze, az egyik olyan jó barátjával, aki inkább az apjához áll közel korban, mint hozzá. Kellemetlen, de nem lehetetlen helyzet és ezt képes volt az író úgy elhúzni, hogy már azt vártam, mikor lesz vége a történetnek, nem pedig az, hogy bár sose érne véget. Iszonyatos időhúzással vonta körbe ennek a jelentőségét, amely bár komoly téma és fontos, hogy a felek magabiztos döntést hozzanak benne - valóban veled akarok-e lenni, vagy sem -, valahogy az egész már átment az átérezhetőségből az abszurditás kategóriájába. S ehhez hozzátársított az író olyan karaktereket, mint Jackie apja, aki nagyon, de nagyon humoros szeretne lenni, csak nem megy neki és Will iszonyatosan romantikus és férfias akar lenni, csak valahogy mégsem dobogtatja meg a szívemet.
* * *
Nagyon nehéz elkapni a főszereplő férfi karakternél, hogy ütős legyen, de ne nyálas, vérbeli pasi legyen, de ne tökéletes. Legyenek hibái, s mégis szerethető legyen, dögös legyen és mégis, emberi. Ebben a szituációban Will, valahogy átbillent ezekben a dolgokban és teljesen röhejes volt, hogy a felesége megcsalta. Már miért csalta volna meg, ha ennyire jó mindenben? Irreális volt az egész. S hogy Will személyétől még jobban elolvadjak, mint olvasó - megsúgom, ezzel sem sikerült -, még két kutyát is írt mellé Karina Halle, csak hogy az empatikus oldala is bizonyítást nyerjen. Adott egy üzletember, aki naphosszat melózik, és még van ideje két kutyát is rendezni... ? S persze, a történet csak úgy érhetett véget, hogy Jackie babát vár... mert miért ne?
Az egyetlen pozitívum talán az érzéseik átadása. Bármennyire nem voltam kibékülve a cselekménnyel vagy a mellékszereplőkkel, az írónak erre sikerült ráéreznie. Az adott pillanatokat jól ábrázolta, elképzelhető volt és érzelmekkel teli. A várakozás és a vágyakozás fokozását egész hitelesen eltalálta! Összességében, ez egy nagyon egyszer olvasós könyv, de az sem gond szerintem, ha valaki kihagyja. Abszolút nem volt jelentős, és különleges. Átlagos történet, átlagos karakterekkel és tipikus cselekménnyel, majd befejezéssel.
Nincsenek megjegyzések: