Blogger Tag kihívás

Mindig nagyon örömmel alkotok egy-egy ilyen kihívásra, ha megtalál és szívesen olvasgatom mások erről szóló bejegyzéseit is, hiszen sok mindent tanulhatunk egymásról, egymástól akár írás, akár olvasás terén, de akár személyiség tekintetében is. Sokkal nagyobb rálátást kaphatunk általuk egy adott író, blogger jellemére és jó érzés viszontlátni olyan gondolatokat, amelyekkel akár én is azonosulni tudok, vagy lehet, hogy arról az adott témáról én is hasonlóan gondolkodom. 

Nagy örömmel fogadtam Leah Hope Eastbrook felkérését, aki megjelölt a Blogger Tag kihívással, ezúton is nagyon köszönöm. Jót mosolyogtam a megjegyzésen, miszerint lelkesen írtam az előző kihívásnál is. Remélem, ennél a bejegyzésnél is visszaköszön majd ez a lendület, igyekszem pontosan körüljárni az adott kérdést, és általa olyan blogokat a figyelmetekbe ajánlani, akiket én is szívesen olvasok, követek.

Szabályok

1. Kérlek, jelöld meg ezt a bejegyzést, vagy tüntesd fel a nevem a kitöltésnél (nem kattintáshajhászásból, csak fáj, hogy sosem kreditelik a munkámat) 

2. Kommentben köszönd meg annak, aki jelölt (mert igenis, szokjunk vissza a komment szekció használatára, ha már van) 

3. Töltsd ki a kérdéseket :) Lehetőleg igyekezz mindre különböző blogot hozni. Pörgesd végig, mikre vagy feliratkozva, nézd meg a többi kitöltő által javasolt blogokat, ha az épp eszedbe jutók nem elegek. 

A kérdések megválaszolásánál mindig linkeld be a blogot, amivel megválaszoltad a kérdést, hogy ha valaki kedvet kap az olvasásához, akkor könnyen megtalálhassa! 

És bár nincs minden kérdés végére odaírva, hogy miért?, vedd úgy, hogy láthatatlanul ott lebeg, és pár mondatban röviden indokold meg a választásaidat! 

4. Küldd tovább X embernek (ahol X egy tetszőleges pozitív egész szám) (nem muszáj azokat jelölni, akikről a bejegyzésed szól, de nem is tilos)

Kérdések

1. Melyik az a blog, amelyiknek a legszebb a sablonja? (gondolj akár arra, mennyire olvasható, mennyire passzol a témához, és persze nyugodtan vegyél figyelembe szubjektív szempontokat is)
2. Melyik az a blog, amelyik a bejegyzései témájában a legközelebb áll hozzád? (itt a bejegyzések általánosságban értendők, tehát a legtöbbször olyan dolgokat boncolgatnak a posztok, amik téged érdekelnek)
3. Melyik az a blog, amin olyan bejegyzést olvastál, amit azóta sem bírsz kiverni a fejedből? (akár azért, mert megrázó volt vagy csak feldobta a napod, vagy bármi más miatt maradandó élmény volt)
4. Melyik az a blog, ami kellemes csalódást okozott? (pl. a külseje nem volt különösebben csábító, de beleolvasva rájöttél, hogy egy tehetséges íróról van szó)
5. Melyik az a blog, amelyiknek az írója a legszebben fogalmazza meg a bejegyzéseit? (bármilyen bejegyzés, tehát itt sem muszáj történetes blogot jelölni, csak olyat, akinek a nyelvi szintjét jónak, élvezetesnek találjátok)
6. Melyik az a blog, amelyik régi kedvenced, és szeretnéd, ha az írója újra aktív lenne? (másszóval egy blog, ami régóta nem frissül, pedig örülnél neki)
7. Melyik az a blog, amelyik csak nemrég nyílt, de sokat vársz tőle? (avagy a legígéretesebb kezdőnek vagy újrakezdőnek járó díj)

Blogger Tag kihívás forrása

* * *

Válaszaim

... a blog, amely látványra megfogott

  Régebben nagyon szerettem a látványos, mindenféle effektekkel teletűzdelt oldalakat, amelyek tele voltak mozgó képekkel vagy szövegrészletekkel, egyszóval... minél többnek hatott, annál jobb volt. A saját oldalaimat is ezzel a szemlélettel szerkesztettem, mert akkor azt láttam szépnek, igényesnek és mutatósnak. Ahogy teltek az évek, csiszolódott vagy alakult a stílusom a való életben és blogolás terén is - komolyodtam, változtam -, és jelenleg sokkal jobban felkelti az érdeklődésem egy letisztult, minimalista oldal, amely nem hivalkodik különösebben színekben, vagy animációs megoldásokban. Thea oldala talán ezért is volt rögtön, első pillantásra szimpatikus, mert egyszerű, árad a blog látványvilágából egyfajta nyugalom és szépség, amely maradásra késztet. Tartalom tekintetében is nagyon szeretem a bejegyzéseit, viszont a kihívás első szempontjának megfelelően, most a külső megjelenés miatt emelném ki.

... a blog, amelyet tartalomban közel érzek magamhoz 

Már nem emlékszem pontosan, hogyan találtam rá Vicky oldalára, talán könyves ajánlókat böngésztem, és valamelyik link átirányíthatott a blogjára. Amikor betévedtem hozzá, kicsit olyan érzés volt, mintha a saját oldalamra léptem volna be. Hasonló volt a színvilág, a képhasználat, valahogy az egésznek a hangulata barátságosnak hatott, amikor pedig beleolvastam a bejegyzésekbe, s végig görgettem az oldal tartalmát, még inkább otthonosan éreztem magam. Változatos témák találhatóak az oldalon, de mindemellett vannak tematikusan visszatérő bejegyzések is. Szeretem a stílusát, az érdeklődését, mindig érdekes újdonságokkal rukkol elő, amelyek motiválóak vagy épp különlegesek, s nem egy könyvajánlója keltette már fel az érdeklődésem oly módon, hogy aztán én is beszereztem az adott könyvet. Egyik nagy-nagy kedvencem az ő világa!

... a blog, ahol nagyszerű történeteket olvashatsz 

Amikor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy szeretnék felhagyni a Pennát a kézbe oldalam vezetésével, elkezdtem írással foglalkozó oldalak után böngészni. Szerettem volna találni egy olyan közösséget, blogfelületet, amely az enyémhez hasonlóan írók segítésével, publikálási lehetőségekkel foglalkozik, s így találtam rá a Ceruzanyomok oldalra, amelyen megannyi különleges és érdekes írást olvastam végig én magam is. Volt, hogy számomra új és ismeretlen író alkotásába botlottam, de kellemesen megmosolyogtatott az is, amikor felfedeztem egy olyan író nevét, aki nálam is alkotott olykor vagy rendszeresen az évek során a Pennára. Jó látni, hogy ennyien szeretik és művelik az írást, foglalkoznak vele és szeretettel vannak a munkájuk iránt. A Ceruzanyomok egy nagyszerű oldal szerintem, amely csokorba gyűjti sok-sok író alkotását, aki pedig betéved, biztos vagyok benne, hogy élményekkel gazdagodik. Remek történetek, remek íróktól, egy remek oldalon!

... a blog, amely sokkal többet rejt magában 

Hasznos dolognak tartom a linkcseréket, mert szinte láthatatlanul összeköt megannyi oldalt és írót, lehetőséget ad a terjeszkedésre, önmagunk megismertetésére. Valahogy így találtam rá KaDó oldalára is, egy linkcserés megosztás által, oda tévedtem és aztán észrevettem, hogy legalább egy órája böngészgetem a bejegyzéseit. Nagyon szeretem az olyan jellegű blogokat, amelyeknek van egy kis fanyar hangulata, amolyan keserédes jellege, amely talán nem is feltétlen az írásokban rejlik, hanem magában az íróban. Abszolút érezhető az oldalán a művészi hajlam - ezzel amiatt is tudok azonosulni, hogy én is művészeti ágban helyezkedtem el és élek -, úgyhogy amikor egy hozzám hasonló művészlélekkel találkozom, szívesen vetem magam bele a gondolataiba. Bár a kihívás pontjának megfelelően olyan blogot kellene ajánlanom, amely külsőre nem igazán fogott meg, talán annyival kerülném meg ezt a dolgot, hogy KaDó oldala bár elsőre is nagyon szimpatikus volt megjelenésre, a tartalom volt az, amely igazán meghozta a kedvem, hogy jobban megismerjem az írásait. Őszintén ír mindennapi témákról, de az elmélkedős írásaiban is visszaköszön a nyílt hangvétel, amelytől még könnyebb azonosulni a gondolataival, érzéseivel. A versei pedig külön kedvenceim!

... a blog, amely különlegesen szép kívül-belül

Ismertségem az ebben a pontban kiemelt íróval, talán sokkal régebbre nyúlik vissza, mint amennyi ideje az oldalát, vagy a blogos tevékenykedését ismerem. A Pennát a kézbe blognak köszönhetően őt is volt alkalmam megismerni, hiszen megannyi feladaton részt vett az alkotásaival. Az írásaiban szeretem, hogy egyszerűen fogalmaz meg egyszerű dolgokat, viszont belecsempész valami kis csavart is a mondatokba, amelytől különlegessé válik a szövegkörnyezet és a közölni kívánt gondolat is. S hogy, ki is ő? Nem más, mint Brukú. Felnézek rá írás terén, remek elgondolásai és még jobb történetei vannak. Meleg szívvel tudom ajánlani az alkotásait, amelyek igényesek, változatosak témában, és lebilincselőek tartalomra.

... a blog, amely bárcsak újra életre kelne

Volt egy időszak, amikor szerettem verseket írni. Azt nem mondom, hogy tehetségem vagy ügyességem is van a dologhoz - ezt is tanulni kell, mint megannyi más dolgot -, de szeretem, mint alkotási lehetőséget, más íze lesz tőle az írásnak, ahogy a rímek összecsengnek, kerek egészet alkotnak. Ebben az időszakban ismertem meg Dorothy Large írásait, aki verseivel és novelláival színesíti blogja tartalmát. Különleges ízei van az írásainak, nála is megvan ez a keserédes érzet, amelytől egyszerre szép és fájdalmas egy-egy alkotása. Jó ideje nem frissül már az oldala, de remélem, egyszer újra kedvet kap az alkotáshoz. Van tehetsége hozzá és szerintem sok-sok olvasója örülne, ha ismét aktív lenne és újra olvashatnánk tőle. 

... a blog, amely megéri a folytatást

Fatness oldalával nem olyan rég ismerkedtem meg, valamikor az utóbbi hetekben, így ennél a pontnál rögtön ő jutott eszembe, bár nem tudom, pontosan mióta vezeti az oldalát, tehát mennyire számít kezdőnek. Viszont, mivel én még csak most ismerkedem vele, szerettem volna ennél a kérdésnél megemlíteni és a figyelmetekbe ajánlani. A hétköznapi bejegyzések és témák mellett olykor komolyabb gondolatokat is boncolgat, így vannak igazán üdítő írásai is, viszont olyan jellegű bejegyzésekkel is találkozik az ember, amelyek inkább elgondolkodtatnak vagy ráébresztenek valamire. Ez a kettősség adja meg az oldal hangulatát. Szerintem mindenképp megéri a figyelmet és remélem, hogy a jövőben még több érdekes bejegyzéssel tölti majd meg az oldalát!

___________________________________________________

Még egyszer köszönöm a lehetőséget Leahnak, örömmel teljesítettem a kihívást! 
Akiknek pedig továbbadnám a lehetőséget:

Brukú 

  Henna 

  Vicky 

  Lizzyke 

  Sarah