Első könyveim - Gyermekkorom nagy kedvencei

Szeretném azt mondani, hogy az olvasás egy velem született dolog és már egészen kiskorom óta imádtam könyveket lapozgatni, elmerülni a megannyi történetben. Sajnos, nem így van. Bár mostanra az olvasás része a mindennapjaimnak és szívesen töltöm vele az időmet, kiskoromban vagy épp tizenévesen nem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé. Ez talán "köszönhető" volt az iskolai kötelezőknek, hogy nem magamtól éreztem fontosnak az olvasással foglalkozni, hanem azért, mert a tanulás megkövetelte, és emiatt nem szórakozásnak tekintettem, hanem feladatnak. Ehhez kapcsolódik az is, hogy szerintem a megválasztott kötelezők egyszerűen nem illeszkednek a gyerekek érdeklődéséhez. Lehet, hogy húsz-harminc évvel ezelőtt műküdőképes volt, viszont manapság teljesen más a gyerekek érdeklődése, felfogása és ehhez mérten kellene a könyveket is megválasztani, sőt, a gyerekeket is be lehetne vonni a folyamatba, hogy kiválaszthassák azokat a könyveket, amelyekkel a nyár során foglalkozni szeretnének. 

Nem szeretnék eltérni a témától, de már az én korosztályom is elszenvedője volt ennek a dolognak, mivel a kötelezők témája engem valahogy sehogysem motivált arra, hogy szeressem az olvasást, emiatt pedig szabadidőmben is kerültek mindenféle olvasással kapcsolatos dolgot. 

Majd jött a fordulópont - mint ahogyan szerintem sokak életében -, és megismertem a Harry Pottert. Édesanyám ajánlotta a figyelmembe, hogy mennyien szeretik, most mindenki ezt olvassa, próbáljam meg én is. Nem tudom, hogy lelkesen vagy beletörődően vágtam-e bele, azt viszont tudom, hogy nagyon megszerettem a történetet és alig vártam, hogy megkaphassam a második kötetét. S innentől elkezdődött nálam valami, vagy mondhatnánk úgy is, hogy megmozdult bennem valami az olvasás terén és bár a kötelezőkkel ezután sem barátkoztam meg, sokkal szívesebben kezdtem forgatni olyan könyveket, amelyek engem érdekeltek.

(Minden leírásnál a kiemelt linkre kattinva bővebben is utána olvashatsz az adott történetnek.) 

* * *

A vámpírok világa

Első meghatározó könyvsorozatom Darren Shan Vámpírregényei voltak - ennek első kötetét egy Karácsonyra kaptam, a Rémségek Cirkuszát -, amelyet aztán szépen elkezdtem kibővíteni, ahogyan sorra jelentek meg az újabb és újabb részek. Manapság már átlagos információnak számít, ha a tartalomban azt olvassuk, hogy az egyik szereplő vámpír. Megszokott, elfogadott, hiszen számos ilyen jellegű könyvre tudunk példát mondani. Akkoriban viszont, tizenéves fejjel ez számomra hatalmas újdonság és érdekesség volt.

Darren Shan átlagos iskolásfiú mindaddig, amíg meghívást nem kap a Rémségek Cirkuszában, míg nem találkozik Madame Octával, az idomított pókkal… míg szemtől szembe nem kerül az éjszaka teremtményével… Darren és barátja, Steve, halálos csapdába esnek. Darrennek alkut kell kötnie az egyetlen személlyel, aki megmentheti Steve életét. Csakhogy ez a személy nem ember. Őt csak a vér érdekli.

Bár a vámpírkönyveknek megvan a maga kultusza, gondolok itt Bram Stoker Drakulájára vagy Anne Rice történeteire, amelyek talán témában és elgondolásban erősebbek, viszont Darren Shan vámpírjai is éppannyira lenyűgözőek, és egyediek. Imádtam Darren kalandjait, ahogyan kötetről kötetre végig követhető az életútja és az olvasó szeme láttára válik félénk kisfiúból magabiztos felnőtté. Egyik alkalommal, Debrecenben is megfordult az író és emlékszem, milyen izgatottsággal vártam a napot, hogy dedikáltathassam az első kötetet. Ez az egyetlen olyan könyvem, amelybe személyesen kaptam aláírást, azóta is kincsként őrzöm.

Fantázia és kaland

Sorozat tekintetében, ami szintén nagy hatást gyakorolt rám és többször is újraolvastam az évek során, az Peter Freund Laura Leander könyvei. Az író a saját gyermekei szórakoztatására találta ki Laura kalandjait, amelyek csavarosak, itt is adottak a gonosz karakterek, a jó barátok, akik segítenek és természetesen, jó pár példát hoz a könyv a megannyi rejtvényes feladványra, amelyet a főszereplőknek meg kell oldaniuk a céljuk elérése érdekében.

Laura bentlakásos kollégiumban tanul. Őt és öccsét mostohaanyja neveli. A kislány a „tizenhármas jegyben” született, ami különleges képességekkel ruházza fel. Először megriad attól, hogy a kiválasztottak közé tartozik. Ám ha nem bízik önmagában, nem győzhet. Tizenharmadik születésnapján neki kell felvenni a harcot a Gonosszal. Neki kell megmentenie Elysiont, a Fény Őrzőjét a biztos haláltól. Ha csődöt mond, Aventerra bolygón Borboron, a Sötét Fejedelem kezébe kerül a hatalom. És akkor az Embercsillag, a Föld elsüllyed az Örök Semmiben. Laura körül a világ feloszlik segítőkre és ellenségekre. Ártó szellemekké válnak tárgyak, a park bokrai kutyaként vicsorognak rá…

Nem szeretnék és nem is lehet párhuzamot vonni a két sorozat között, hiszen teljesen más Peter Freund vagy J. K. Rowling világa, viszont a Laura Leander történetek szerintem ugyanolyan egyedülállóak és kalandosak, remek ifjúsági és fantasy sorozatnak tartom. A könyv maga gyönyörűen illusztrált, ez is kiegészíti az olvasás élményét. Nagyszerű olvasmány felnőtt fejjel is, tanulságos, humoros és mindeközben lépten-nyomon olyan történésekbe botlik az olvasó, amelyek szövevényesek és precízen kidolgozottak. 

Időutazás

Megemlítenék egy másik könyvet is, amely szintén kiemelkedő a maga témájában, ez pedig nem más, mint Pierdomenico Baccalario - Ulysses Moore című sorozata, amelyet én Ulysses Moore - A Villa Argo rejtélye néven ismertem meg. Az újdonságnak ható vámpírvilághoz hasonlóan, ez volt a másik olyan jellegű történet, amelyre addig nem láttam még példát, ez pedig az időutazás. Adott három főszereplő, egy testvérpár és a legjobb barátjuk, s az ő hármasuk indítja be a kalandok sorozatát. 

Ennél a könyvsorozatnál éreztem először, hogy sokkal több titok lappang a mélyben, mint azt elsőre gondolná az olvasó. Adott maga a Villa Argo, amely titkokat őriz, de ugyanígy a szereplőknek is megvan a történetben a jelentőségük, s akkor még nem is esett szó a kulcsokról, amelyek átjárókat nyitnak, vagy hogy ki is lehet Ulysses Moore, akinek mindenki ismeri a nevét, viszont régóta nem látta senki?

Néggyel egy nyílj ki sorsszerűen,

A mottót négyből háromban leld meg,

A négy közül kettő a halálba vezet,

S csak egy a négyből visz oda le.

Három szenvedélyes kalandvágyó gyerek: Jason, Julia és Rick.

Egy villa a szilaszirt tetején, tele rejtélyes bezárt szobákkal.

Egy szekrény mögé rejtett ajtó, amit sehogy sem lehet kinyitni.

Ám a gyerekek elhatározzák, hogy mégiscsak kinyitják.

Bármi áron…

Kalandos, izgalmas és bőven van felfedezni való a történet során. Azt gondolná az ember, hogy minél több a kötet, annál kevesebb az ötlet, viszont ennél a történetnél (is) határozottan igaz, hogy egyre izgalmasabb kalandokra hoz példát az író, kötetről kötetre fokozódik a hangulat és szinte olyannak tűnik, mintha kifogyhatatlan lenne az eszköztára. Bár gyermek-és ifjúsági irodalomról van szó, szerintem korosztálytól függetlenül bárki számára élvezhető a történet. 

Párhuzamos világok

Nagyra tudom becsülni azokat az írókat, akik egyedi világot alkotva olyan cselekménnyel látják el a leírtakat, amelyekre más könyvben nincs példa. 

Philip Pullman Az Úr sötét anyagai trilógiája is egy ilyen történet, amelyben egyediek a karakterek, az előzménytörténet is páratlan, maga A Por jelentősége, amely megjelenik, mint jelenség vagy a daimónok világa, akik az ember lelkületének kivetülését szimbolizálják, állati formában. Annyi apró mozzanatra lehetne példát hozni, amely egyedi és rendkívüli, így bátran ki merem jelenteni, hogy Philip Pullman világa van annyira kidolgozott számomra, mint A Gyűrűk Ura, J. R. R. Tolkien tollából.

Lyra Belacqa kalandvágyó, fékezhetetlen kislány. Miután szülei meghalnak, nagybátyja a Jordan-kollégium tudósainak gondjaira bízza. Lyra a kollégium Mesterétől titokzatos tárgyat kap, az aletiométert, s ezzel kezdetét veszi egy rendkívüli utazás, mely a messzi északra vezet ahol boszorkányok és harcos jegesmedvék vívják csatáikat. Lyra küldetése nem pusztán a saját világára jár mérhetetlen következményekkel, de a párhuzamos világok sorsát is meghatározza, melyeknek létezéséről nem is tudunk…

Maga a történet Lyra kalandjait kíséri végig, de itt a mellékszereplők is kulcsfontosságúak és nélkülözhetetlenek az események alakulásának szempontjából. A Por pedig, mint elem iszonyúan jól működik ötletként és elgondolásként, miszerint vannak a saját világunkon kívül mások is, ahol az emberek ugyanúgy jót vagy rosszat cselekednek, ugyanolyan hibákat vétenek, és bár a könyv leginkább fantasy jellegű kalandregény, nagyon jól mutatja be a társadalmi problémákat is, ahogyan egyre rosszabb körülményeket teremtünk és okozunk a világunkban.

Mágia

Angie Sage Szeptimusz trilógiájával kapcsolatban az a gondolat fogalmazódott meg bennem a kötetek elolvasása után, hogy miért ismerik ez a történetet ennyire kevesen? Sajnos vannak írók, akikre nem irányul úgy a figyelem, kevésbé népszerűek vagy éppen ismeretlenek, pedig fantasztikus történeteket írnak, s a hírnév hiánya miatt az írásaik is szinte feledésbe merülnek vagy kevesekhez jutnak el.

VAJON KICSODA 

SZEPTIMUSZ? 

EGY ELVESZETT GYERMEK? 

EGY VALÓSZERŰTLEN HŐS? 

EGY NAGYHATALMÚ VARÁZSLÓ? 

A MÁGIA ITT KEZDŐDIK.

A ​varázslók tornyának tövében egy zsúfolt, kicsiny lakásban egy hetedik fiú hetedik fiának születésére várnak. A legenda szerint a fiúnak, ha felnő, rendkívüli képességei lesznek. A gyermek azonban világrajövetele után néhány órával meghal. Ugyanebben az időben a királynő trónörökösnek ad életet a Várban. A kis hercegnő érkezése alkalmából rendezett ünnepséget azonban borzalmas esemény szakítja félbe: egy merénylő tör be a trónterembe fegyverrel a kezében, s egy ezüst golyóval kioltja a királynő és legfőbb tanácsadója, a Fő-fő varázsló életét. A hercegnő megmenekül. De vajon milyen sorsot szánnak neki ellenségei? Tíz évvel később a Varázslók Tornyában a szolgalelkű legfőbb őr csatlósai vigyázzák az új Fő-fő varázsló minden lépését. Egy kislány valahol a várban a tizedik születésnapját ünnepli hat testvére társaságában. A torony előtt a fiatalok hadseregének őrszeme, egy tízéves kisfiú többórás fagyoskodás után veszélyes álomba merül a tomboló hóviharban? Vajon hogyan kapcsolódnak ezek a szálak egymáshoz? És vajon kicsoda Szeptimusz? Sikerül-e visszaszerezni az uralmat a sötét erők felett? Ki és miért építette a Marrami-láp alatt húzódó alagutat?

Szeptimusz története nélkülöz mindenféle klisés elemet és semmilyen szempontból nem hasonlítható más történetekkel, és ezt nagyon tudom értékelni, amikor egy író egyedi látásmóddal alkot meg egy könyvet, amely sok-sok könyv elolvasása után is maradandó élmény tud maradni. Angie Sage világa egyedi, varázslatos és tele van mágikus elemekkel, és gyönyörű leírásokat használ a jelenetek, helyszínek bemutatására.

* * *

Te milyen könyveket olvastál gyerekkorodban? Ismerős az általam említett sorozatok közül valamelyik? Rád melyek voltak nagy hatással, amelyek mind a mai napig emlékezetesek? 

Oszd meg velem kommentben, ha szeretnéd!