Mindenki életében szerepel néhány olyan helyszín, ami különösen fontos számára. Emlékezetes, boldog pillanatok kötik hozzá, meghatározó esemény színhelye vagy egyszerűen csak, jóleső érzéssel tölti el a hangulata. A jelenlegi bejegyzés témáját követve összegyűjtöttem azokat a helyeket, melyek számomra kivételesek.
1. Otthonom
Bármi történjék a nap során, bárhogy legyek, bármilyen rossz dologra kerüljön sor, otthon mindig biztonságban vagyok. Vannak napok, amikor több a kihívás és a feladat, oda kell tennem magam bizonyos dolgokban, vagy nagy rajtam a felelősség, stb. Ilyenkor a napnak is nehezebben indulok neki, mert bennem van a stressz, máson se kattog az agyam, csak hogy jól csináljam a dolgokat... ami át szokott segíteni ezeken a pillanatokon, ha arra gondolok, mennyire jó lesz utána hazamenni, kipihenni a napot és arra gondolni, hogy megcsináltam, sikerült és itthon vagyok. Biztonságban. Nekem sok erőt tud adni az otthon érzete, sokkal magabiztosabban állok neki a dolgoknak, ha rá gondolok.
2. Zeneiskolám
Kisgyerekként a helyi zeneiskolában tanultam, majd most, felnőtt fejjel ismét itt vagyok, ugyanabban az épületben, ugyanazokat a folyosókat járva, csak immár nem diákként, hanem tanárként. Ahonnan elindultam, oda tértem vissza és valahogy, ez a gondolat mindig jó érzéssel tölt el. Mintha visszatértem volna a gyökereimhez, azokhoz a pillanatokhoz, amelyek meghatározták a jövőmet, s most a jelenemet. Második otthonomként tekintek az iskolámra, ahol felnőttem, és ahol most már a saját növendékeim szakmai útját egyengetem, mint ahogyan azt velem is tették kitartóan és szerettel azon tanáraim, akik most már a kollégáim is. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy hazatértem és ez az egyik legszebb érzés benne.
3. A kert
Mamámnál tölteni a nyarakat mindig remek élmény volt. A város nyüzsgéséből kiszakadva, a falusi élet mindig is más volt, s a mai napig megvan a varázsa. Nyugodt, csendes, nincs kocsizaj, békés és mégis, tele van élettel. Gyerekként imádtam mamánál lenni, s az ottlétben is a kertben töltött idők voltak a legszebbek. A kert, amely megannyi kis kitalált játékom színhelye volt. Volt, mikor azt képzeltem, hercegnő vagyok, akit épp elrabolnak és futottam a fák között, mintha épp üldöznének és kénytelen lennék menekülni... pedig senki sem volt mögöttem. Szerettem a teleket, amikor a kert egy részét megpakolták farakásokkal és azok között bújócskáztunk a szomszéd gyerekekkel. Homokvárat építettünk, pancsoltunk a felállított medencében, vagy egyszerűen hintáztunk a diófán, hátravetett fejjel, fordítva szemlélve a világot. Nem hiába mondják, hogy addig jó, míg az ember gyerek... imádtam azt a nyugalmat, s hogy megélhettem, milyen gondtalan gyereknek lenni. Ma már más szemmel nézek a kertre, sok minden történt azóta... de tudom, hogy egyszer ott futkároztam, élveztem a napsütést és a hintáról fejjel lefelé figyeltem a világot. Jó ezekre a pillanatokra visszaemlékezni.
Általános iskola után Nyíregyen tanultam tovább, viszont bármennyire is meghatározóak voltak a középiskolás évek, az egyetem ezerszer túlszárnyalta. Biztos sokat jelentett az is, hogy már felnőttebb fejjel éltem meg a dolgokat, viszont az egyetem... Miskolc, sokkal jelentősebb számomra minden tekintetben. Már csak társaságot tekintve is, az ott kötött barátságok egy része azóta is maradandó, az ott szerzett tapasztalatok sokkal jobban meghatároznak, a munkámat tekintve is sok ismeretet és információt alkalmazok a tanítás során, amelyeket ott szereztem és sajátítottam el, valamint maga a város is hamar a szívemhez nőtt. Jó érzés visszaemlékezni ezekre az évekre. Eleinte nagyon nehéz volt elszakadnom tőle, viszont most már néhány év távlatából szemlélve a dolgokat, egyszerűen csak mosolyt csal az arcomra és nem tölt el szomorúsággal a hiánya. Ha pedig úgy nézem, minden nap velem van. Egyrészt lélekben, másrészt az egyetemes gyűrűmet mindig viselem, és ha ránézek, eszembe jut az az öt év, amit ott töltöttem.
4. Miskolc
5. Velence
Kicsit más vizekre evezve, hatalmas élmény számomra, amikor először láttam tengert. Végzősként, a középsuli utolsó évében Velencébe mentünk tanulmányi kirándulásra az év elején, körülbelül másfél hétre. Eleve nem voltam még ennyire messze ezelőtt, úticélt tekintve, másrészt nagy élmény volt a tenger gondolata, hogy láthatom és úszhatok is benne. Emlékszem, az akkori legjobb barátnőmmel épp hogy elfoglaltuk a szállást, rögtön a part felé vettük az irányt. Ő már járt korábban Olaszországban, így számára nem volt újdonság a tenger látványa, rám való tekintettel viszont aranyos volt tőle, hogy különlegessé akarta tenni a pillanatot. Nem láttam, de már éreztem az illatát és hallottam a morajlását, ahogy felcsap a sziklákra. Eszméletlen érzés volt. Amikor már majdnem láthattuk volna kérte, hogy hunyjam be a szemem és úgy mentünk tovább a homokban, ő pedig szorosan fogta a kezem. Aztán egyszer csak megálltunk és mondta, hogy most már kinyithatom. Hatalmas volt, végtelen, zöldes kék színben hömpölygött és hatalmas hullámokban közelítette meg a partot. Sosem fogom elfelejteni.
Egy osztálykirándulás alkalmával jártam a füzérradványi Károlyi-kastélyban, amelynek az emléke máig elkísér. Még álmodtam is róla a későbbiekben, nem is egyszer. Nem tudom, mi miatt volt rám nagy hatással, hiszen ezen kívül számtalan mások, hasonlóan szép helyen jártam már, viszont ez nagyon megmaradt bennem. Az eredeti bútorok, a kastélyt körül ölelő kert, a szalonban álló zongora, amely bár hamisan csengett, mégis meseszép volt... szeretnék egyszer visszatérni oda. Kíváncsi lennék, hogy másodjára is olyan hatással lenne-e rám.
6. Füzérradvány
__________________________________________
Ha szeretnéd Te is teljesíteni ezt a kihívást, vidd el az alábbi képet és
tíz napon keresztül alkoss bejegyzéseket a megadott témákban.
Ha felkeltette az érdeklődésed a kihívás és esetleg, az én bejegyzésem inspirálna arra, hogy Te is belevágj, kérlek, oszd meg velem kommentben a bejegyzésedhez vezető linket, hogy elolvashassam a válaszaidat! Előre is köszönöm!
Nincsenek megjegyzések: