Nem kis idő telt el a legutóbbi kihívásos bejegyzés óta és talán már nem is aktuális, tekintve a tíz napos keretet, amely adva volt rá, viszont szeretném befejezettnek tekinteni a bejegyzést és gondoltam, ennek ellenére teljesítem a pontokat. Íme az a négy könyv, ami számomra fontos, avagy meghatározó azért, mert tetszett, azért, mert hatással volt rám, azért, mert kellemes emlékek fűződnek hozzá vagy azért, mert megtanított valamire.
Laurie Halse
Anderson - Jégviráglányok
Szeretem a romantikus regényeket, a kalandos történeteket, jöhetnek a horrorok is, vagy szívesen olvasok verseket is. Nem vagyok válogatós, ha egy történet egyszerűen jó. Viszont előfordul, hogy egy könyv tartozzon bármelyik kategóriába, sokkal hangsúlyosabb a mondanivalója, valamint a megfogalmazás, amelytől egyszerűen életre kelnek a szavak és virágba borulnak az oldalakon. Vannak könyvek, amelyek komoly témákat boncolgatnak... egyeseknek sikerül kellően ismertetni a tényeket és érzékeltetni azok mélységét, míg más könyvek csak a felszínt karcolják, és nem mernek eléggé bátrak lenni ahhoz, hogy szavakba öntsék az igazságot. Laurie Halse Anderson történetét mindenképp az első kategóriába sorolnám. Eléggé merész, bátor, őszinte és talán a nyers szót használnám, de a szó pozitív értelmében. Nem bújtatja a történéseket és az érzéseket álruhába, csak hogy könnyebben csússzon le az olvasó torkán, és kevésbé legyen megrázó számára az élmény. S mindezt olyan gyönyörű leírásokkal párosítja, hogy a könyv témája ellenére lesz az elkeserítőben valami szépséges. A történet is lebilincselő és nagyszerű, viszont rám leginkább a megfogalmazás az, ami hatással volt.
Neil Gaiman - Tükör és füst
Neil Gaiman könyvét évekig kerestem. Egyszerűen sehol, egyetlen könyvesboltban sem tudtam beszerezni, interneten is számtalan oldalt végig böngésztem, de mindig előjegyzésbe botlottam vagy "már nem kapható" feliratba. Antikvár példányként pedig az eredeti ár többszöröséért tudtam volna csak megvenni. Aztán egyszer csak, tényleg belebotlottam egy antikváriumban, tök jó állapotban. Erre mondják talán, hogy amikor nem keresi az ember, megtalálja. Több könyvet is sikerült már beszereznem az írótól. Különlegesek az írásai számomra. Nem mindennapi stílusban ír, néhol groteszk, néhol kicsit horrorisztikus vagy elborult formában, de mindenképp pozitív értelemben. A Tükör és füst kötete novellákat és verseket foglal magába egyszerre, igazi csemege!
Lewis Carroll - Alice Csodaországban
Felnőtt fejjel olvastam először Lewis Carroll történetét. Sajnálom, hogy nem találkoztam vele már gyerekkoromban, viszont jobb később, mint soha. Bár lehet, hogy sok mindent nem tudtam volna úgy értelmezni gyerekként, mint most, hiszen rengeteg groteszk és kifordított utalást rejtett el benne az író, amit felnőttként sokkal könnyebb megmosolyogni, átlátni. Gyerekként inkább mesének tűnhet az egész történet, mint magunk elé tartott tükörnek. Ami még zseniális a könyvben, hogy egy 1865-ben kiadott könyvről van szó és belegondolva az akkori társadalmi normákba, szerintem nagy merészség kellett egy ilyen jellegű, mesébe bújtatott angol szokásokat és híres embereket kifigurázó, szürreális írás megjelentetéséhez. Akkoriban cseppet sem lehetett megszokott vagy mindennapi. Szeretem csak találomra elővenni és olvasgatni belőle, mert minden alkalommal más a mondanivalója, üzenete.
Eduardo Sacheri - Ilyen a boldogság
Talán ez a könyv a legátlagosabb az előző példákhoz képest, viszont semmiben sem kevesebb. Egy véletlen folytán találtam rá a könyvre és a borítója fogott meg leginkább, az egyszerűsége, valamint a képben rejlő ellentmondás, hogy hogy szólhat egy könyv a boldogságról, ha a borítója szomorúságot sugall? Egy nyári délutánon végig is szaladtam rajta, könnyen olvastatta magát és rég mosolyogtam ennyit egy történeten. Nem mondanám, hogy humoros könyv, viszont ha lehet ilyet mondani egy történetnél, jó ízű volt. Kellemes, szívet melengető és kedves. Őszinte gondolatok egy apáról és lányáról, akik a történet elején nem ismerik egymást, viszont a végére mély barátsággá alakul kettejük kapcsolata. Kedves történetként él az emlékezetemben, ami sok mindent üzen: az egymás iránti tisztelet fontosságát, hogy a családunkra mindig számíthatunk, hogy sosem kell egyedül megküzdenünk a problémáinkkal, és hogy valaminek a vége talán valaminek a kezdetét jelentheti.
Ha szeretnéd Te is teljesíteni ezt a kihívást, vidd el az alábbi képet és
tíz napon keresztül alkoss bejegyzéseket a megadott témákban.
Ha felkeltette az érdeklődésed a kihívás és esetleg, az én bejegyzésem inspirálna arra, hogy Te is belevágj, kérlek, oszd meg velem kommentben a bejegyzésedhez vezető linket, hogy elolvashassam a válaszaidat! Előre is köszönöm!
Nincsenek megjegyzések: