A humoráról, lelkesedéséről és lényegre törő útmutatásairól híres Pam Grout – az olyan bestsellerek írója, mint az E2 – meginvitál téged egy teljes éven át tartó tanfolyamra, mely során felismerheted és szabadjára engedheted a veleszületett kreativitásod. A művészet és kreativitás megélése nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy egész galériányi csendéletet festesz, vagy elénekelsz egy Grammy-díjas dalt. Egyszerűen azt jelenti, hogy találsz módot arra, hogy hangot adj a világban a belső múzsádnak. Igen, nyilván ott a rajzolás, a táncolás, az éneklés és az írás. De az is művészet, hogy megalkotod a saját angyalszárnyaid, feltalálsz egy új játékot, átrendezed a lakást, főzöl valami extrát vagy bármit, ami a benned rejlő bohém művésznek eszébe jut. Pam minden héten arra inspirál, hogy kezdj bele egy kreatív projektbe, ehhez egy inspiráló idézetet és három bolondos tevékenységet is javasol, amik biztosan felébresztik majd a benned is ott rejlő végtelen kreativitást.
Mint azt az utóbbi bejegyzések témája is érzékeltette, mostanában ráfüggtem a mindfulness témájú könyvekre. Megnyugtatnak az ilyen jellegű írások, és a hozzájuk társított gyakorlatok kikapcsolnak, kizökkentenek kicsit a mindennapok monotonitásából, a munkahelyi közegből, és jó valami olyan dologgal foglalkozni, ami kicsit sem hétköznapi és mégis, magától értetődően természetesen jön. Gondolok itt a rajzolásra, vagy egyéb olyan tevékenységre, amellyel oly keveset foglalkozunk, pedig nagyon is pihentető.
Sose hallottam ezelőtt Pam Grout könyvéről, pedig emlékszem, még a Pennát a kézbe vezetése alatt nagyon sokszor kutattam írással és írástechnikával foglalkozó könyveket. Akkor valahogy elkerült ez a könyv, viszont mondani szokták, hogy van, ami akkor talál meg, amikor szükséged van rá. Pam Grout könyve engem most talált meg. A mindfulness témában ajánlott könyvek között bukkantam rá, utána olvastam a tartalomnak, megannyi véleménynek és bár a tartalmat szimpatikusnak találtam, a kommentek és hozzászólások győztek meg igazán arról, hogy ez a könyv talán tényleg érdekelhet.
Nagyon sok pozitív értékelést olvastam, hogy másoknak mennyire tetszett és ilyenkor én is nagyobb bizakodással dobom kosárba az aktuális kötetet, mert nagyobb az esélye, hogy valóban ennyire jó és én sem csalódom benne. S hogy csalódtam-e, miután kézbe vettem? Abszolút nem, sőt... még sokkal többet is kaptam tőle, mint vártam. Azon kívül, hogy maga a külseje is nagyon szép, egyszerűen látványos, de nem túldíszített, a tartalomban is visszaköszön ez a letisztult precizitás. Olyan részletességgel van összerakva ez a könyv, hogy tényleg hibát nem talál benne az ember. Felépítését tekintve is következetes: a fejezetekre való felosztás nem feltétlen azt a célt szolgálja, hogy mondhatni szellősebbé tegye a könyvet, és kategorizálja az egyes írásokat, témákat, bár ebben is van igazság, hiszen minden könyv esetében fontos, hogy legyenek levegővételek az egyes témák között, viszont itt szerepe van ennek a dolognak. Sosem találkoztam még olyan jellegű könyvvel, ahol a fejezetek hetekre vannak elosztva, mégpedig ötvenkét hétre, azaz teljes egy évre, így hétről hétre teljesíthetjük az adott fejezet mondanivalóját és ötleteit.
Persze, ez nem szabály, akár egymás után is elolvashatóak a fejezetek, mint bármely más könyv esetében, de ad egyfajta pluszt az élményének, hogy várunk a soron következő fejezettel a jövő hétig. Így valahogy még izgalmasabb végig venni a könyvet tartalmilag.
Nem véletlenül említettem a Pennát. Míg maga a mindfulness az önismerettel és önfejlesztéssel foglalkozik, ez a könyv kicsit más irányból közelíti meg ezt a dolgot, még ha szorosan kapcsolódik is hozzá, hiszen a bennünk lévő tehetség fejlesztése szintén egy önfejlesztéssel összefüggésbe hozható tevékenység. Az írás fejlesztését, avagy a bennünk élő művész előcsalogatását és motiválását más típusú kihívásnak érzem, és emiatt is említettem a Pennát, mivel a könyv abszolút segít abban, hogy az írásban még elhivatottabbak és motiváltabbak lehessünk. Főleg erre az oldalára világít rá a könyv témát tekintve, a kreativitás fejlesztésére és erősítésére, hogy mennyire fontos nem feladni és követni az álmainkat, még akkor is, hogyha az ihlet sokszor elkerül bennünket. Ezt erősítendő, több híres embert is például vesz a könyv során, mint J. K. Rowling vagy Steven Spielberg. Neveik jelentőségteljesek, viszont ők is ugyanolyan hétköznapi emberek, mint bárki más és ők is nulláról kezdték, mielőtt elérték úgymond a hegy csúcsát. Ezzel bennünk szeretné megerősíteni az író azt az elgondolást, hogyha nem is születik a kezeink között egy újabb világhírű Harry Potter könyv, nekünk is megvan az esélyünk arra, hogy nagyot alkossunk, ha merünk... és az utolsó szón van a hangsúly. Merni, bátornak lenni, elszántan és rendíthetetlenül menni a célunk felé, álmaink megvalósításának reményében.
Minden fejezet, avagy heti téma egy gondolatot bontogat sorról sorra, majd az író ehhez kapcsol egy Csak csináld! elnevezésű feladatot, célkitűzést, hogy ezzel kapcsolatban mit tehetünk, hogyan változtathatunk, hogyan juthatunk előrébb. Ezek a feladatok olykor komoly hangvételű utasítások, vagy épp kérések, viszont akadnak közöttük bolondosabb jellegű, teljesítendő célok is, amelyek megmosolyogtatják az embert.
Ha szeretnél motiváltabb, céltudatosabb lenni akár az írásban, akár más művészeti ág területén, vagy egyszerűen csak szeretnél egy olyan könyvet olvasni, ami segít annak a megerősítésében, hogy sokkal magabiztosabb és bátrabb legyél, akkor mindenképp olvasd el ezt a könyvet.
Nincsenek megjegyzések: