Magadhoz térsz a műtőasztalon. De nem az orvos áll melletted. Mit tennél? Pontosan ez történik Alex Taylor elismert doktornővel. Amikor Alex váratlanul egy műtőasztalon ébred fel, döbbenettel tapasztalja, hogy lekötözték. Fogalma sincs, hogy került ide. És a férfi, aki mellette áll, nem is orvos. Mielőtt a titokzatos ismeretlen erőszakot követne el Alexen, újabb adag altatót fecskendez belé. De amikor a nő magához tér, látszólag teljesen sértetlen. Vajon csak képzelődött? Alexnek senki nem hiszi el a történetét. A kollégái, a barátja és a családja mind úgy véli, biztosan hallucinált. És nemsokára ő maga is elkezd tartani attól, hogy megbolondult. Aztán Alex találkozik az álorvos következő áldozatával.
Szerintem, sosem vettem még ilyen spontaneitással könyvet. Általában utánajárok és többek véleményét elolvasva bólintok csak rá a könyv megvételére, viszont ezen könyv esetében mellőztem mindenfajta utánajárást és mérlegelést. Éppen hazafelé tartottam egy egynapos útról és nem volt nálam semmiféle olvasnivaló a hazaútra. Nem terveztem bármit is hozni, mert egész nap elfoglalt voltam, gondoltam, nem lesz sem időm, sem kedvem az olvasáshoz. De aztán a nap végén mégis hiányoltam és szidtam magam, hogy áh, mégiscsak jó lett volna valamit a táskába dobni. S akkor betérve az egyik könyvesboltba, megrohamoztam a krimi és thriller részleget. A témaválasztás talán amiatt is volt célirányos, mert mostanában nagy Mindhunter sorozatnézésben vagyok és valami izgalmasra vágytam, amiben van bűnügyi szál, rejtélyesség és feszültség egyaránt. Sokáig böngésztem a polcot, közben nézve az órámat, mennyi időm van még a vonat indulásáig, amikor megakadt a szemem a címen és a borítón, majd röviden átfutva a tartalmat, kosárba is dobtam a könyvet. Ami még a könyv mellett szólt azelőtt, hogy valójában ismertem volna a történetet, az a külseje, avagy a tapintása volt. Volt valami a lapok pergésében, a könyv "megtörésében", olyan jó volt kézbe fogni és nálam ez is mindig sokat számít, hogy hogyan illeszkedik egy könyv a kezembe, mennyire forgatható, s hogy úgymond mennyire olvastatja magát.
A történetre térve, rég olvastam ennyire izgalmas és szövevényes történetet, s ami leginkább tetszett benne, az a következetesség. Rég láttam ilyen okosan felépített könyvet, ahol minden apró mozzanatnak volt jelentősége. Nemcsak a főbb elemeknek volt szerepe, hanem a kisebb, jelentéktelennek tűnő eseményeknek is, amelyek fölött elsiklana az ember. Minden szereplőnek, minden történésnek megvolt a maga helye és oka a történetben, ami miatt megemelem a kalapom az írónő előtt. A Ne ébredj fel könyvet olyan gondossággal vezette végig, hogy szemernyi kétsége sem lehet afelől az olvasónak, hogy egy gondolatilag összeszedett, alaposan megtervezett könyvet tart a kezében. A könyv végére nem maradtak megválaszolatlan kérdések, semmi nem hagyott maga után függővéget, és nem éreztem azt, hogy valamit az író elfelejtett volna megmagyarázni vagy tisztázni. Ha volt is bennem ilyen érzés a könyv olvasása során, az a könyv végére megoldásra talált.
Szereplőket tekintve, igazán változatos szereplőgárdát állít fel az írónő, mind-mind más személyiségek, más miatt kedvelhetőek, avagy lehetnek unszimpatikusak, mert bizony akadnak érdekes személyiségek is, akikkel semmiképp sem érez az olvasó rokonszenvet. Ez utóbbi esetében is tetszett, hogy megmagyarázza a jellem másságát, nem csak egyszerűen a tényt közli velem, mint olvasóval, hogy na igen, ő a negatív karakter, és slussz... körüljárja és részletesen bemutatja a karakter személyiségét, ezáltal érzékelhetővé válik, ő mitől lett olyan, amilyen és ettől, ha a szereplő jelleme nem is válik feltétlenül megérthetővé, mégis elfogadhatóvá teszi azt. Tetszett, hogy a választott E/3. személyű szemszög által minden karakter életébe bepillantást enged. Személy szerint, nekem mindig semleges jellegű ez a megközelítés és a saját történeteimben, írásaimban is inkább döntök az E/1. személy mellett, viszont ennél a könyvnél kimondottan okos húzás volt ezt alkalmazni, mert általa mindegyik karaktert "mozgatni" tudta a történet előremenetele során.
A főszereplő karakterét is egyszerű volt átérezni, átvenni olvasóként, mondhatni átlagos jellemmel látta el az írónő, amelybe minden olvasó könnyűszerrel bele tud bújni olvasás során, viszont mégis adott egy plusz töltetet a karakterének: ez pedig az orvosi szakma. Lebilincselő volt az, hogy mennyire tapasztaltan és rutinosan alkalmazza a különböző orvosi kifejezéseket, a könyv ebben a tekintetben nagyon profi volt, és ehhez a témakörhöz remekül párosította a főszereplő jellemét, stílusát, továbbá személyiségét. Így olvasóként olyan volt, mintha kicsit én is orvos lettem volna, amíg a könyv tartott. Mindehhez persze hozzátesz az is, ami a könyv fülszövegénél is olvasható, hogy maga az írónő húsz évig kórházi ápolóként dolgozott, így érthető a rutinossága ebben a tekintetben, viszont sokszor hiába jártas valaki valamiben, mégsem sikerül azt hihetően átadnia vagy közölnie. Örültem, hogy ennél a könyvnél ez pozitív módon érvényesült és sikerült olyan leírásokkal színesítenie a történetet, amelyek mögött tényleg érződött a szakértelem és a tudás.
Anélkül, hogy bármi konkrétat is elárulnék a cselekményről, azért mesélnék kicsit a történetről tartalmilag is. Ugye adott egy főszereplő, Alex Taylor, aki 29 éves és elismert orvos, sikeres a szakmájában, kollégái jó barátai és magáénak tudhat egy tökéletes párkapcsolatot is. Feltételeznénk, hogy minden rendben van körülötte, egy ép testben ép lélek karakterrel van dolgunk, viszont ahogy egyre jobban a felszín alá merészkedünk, sok mindenre fény derül Alex múltjával kapcsolatban. Ahogyan az az életben is lenni szokott, a barátaink nem mindig a barátaink, inkább csak olyan kapcsolatok, amelyeket a megszokás miatt ápolunk és nem azért, mert valóban szükségünk van arra a személyre az életünkben. A történet során megmutatkoznak valódi jó barátok és olyanok is, akik csak külsőleg mutatják jobbnak magukat, mint amilyenek valójában.
Ami nagyon tetszett a történetben, hogy a könyv olvasása során együtt izgulhattam a főszereplővel, ki is lesz a tettes. Nem ismertette előre az író, így a nyomozás során együtt vehettem részt a kilétének felderítésében és nagyon izgalmas volt ilyen módon részese lenni az ügy felgöngyölítésének. Ami pedig külön plusz pontot jelentett nálam, hogy nem is jöttem rá egészen a csattanóig, ki is az elkövető. Sikerült végig árnyékban tartani a kilétét és az írónő csak akkor fedte fel, amikor már feltétlen szükséges volt leleplezni, kivel is állunk szemben, ehhez pedig szerintem nagy ügyesség kell, hogy olvasóként ne jöjjünk rá ezekre a kulcsfontosságú részletekre.
A könyv legfőbb üzenete számomra az volt, hogy sokszor nem mindenki a barátunk, akit annak tekintünk és jobb óvatosnak lenni, mint túlzott bizalommal lenni a másik iránt. Lehet, sarkított ez a nézőpont és kicsit túl szkeptikus hozzáállás, de a való életben is fontos odafigyelni arra, ki az, aki felé nyitott könyvként fordulunk és ki az, akivel megtartjuk a pár lépés távolságot. Lehet, hogy megbízunk valakiben és azt hisszük, hogy jóban és rosszban mellettünk áll, viszont amint adódik egy komolyabb helyzet, magunkra hagy a kételyeinkkel és aggodalmainkkal. A főszereplő, Alex Taylor esetében is hasonló a helyzet, aki önmagán kívül kevés emberre vagy éppen senkire nem számíthat, és nincs annál rosszabb, mint amikor senki nem hisz neked, vagy benned és megkérdőjelezhetővé válik minden, amit igaznak véltél. Ha más sem hisz benne, hogy lehetne elég, ha te hiszel? Borzalmas érzés lehet, amikor sem a barátaid, sem a párod nem hisz neked és te vagy az egyetlen, aki biztos az igazadban. Minden ellened szól, mintha az események is összeesküdtek volna ellened és egyszerűen bizonyíték sincs arra, amiről szentül hiszed, hogy igaz... tényleg igaz? Valóság volt, vagy csak a képzeleted játszott veled? E kettő határán egyensúlyozik a könyv, bravúros ügyességgel.
Számomra zseniális volt a könyv, alig vártam, hogy a könyv végére érjek és fény derüljön minden titokra, így ha szereted a rejtélyeket, a csavaros bűnügyi történeteket, akkor ez a történet mindenképp neked való. Nem fogsz csalódni!
Nincsenek megjegyzések: