Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel. Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt… Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik. A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel jelent meg, már több mint 1 millió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon is beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet forgat a regényből.
Sokáig gondolkodtam, hogyan is kezdjek neki ennek a bejegyzésnek. Azt tudtam, hogy szeretném közzétenni és már alig vártam, hogy leírjam a gondolataimat, mégis nehezen találtam a megfelelő szavakat, hogyan tegyem és miképpen is mondjam el mindazt, ami bennem van a könyv elolvasása után. Azt hiszem, de talán tudom is, hogy egy olyan könyvélményben részesültem Delia Owens története által, ami végig kíséri majd az életemet, a további évek minden egyes napját. Bátran ki merem jelenteni, hogy eddigi életem, talán egyik legmeghatározóbb könyvét tarthattam a kezemben az elmúlt hét során, amitől rengeteget kaptam érzésben, gondolatban és tanulságban. Sokkal több volt ez a könyv, mint amennyivel a tartalom kecsegtet. Sokkal részletesebb, mélyebb és érzelem gazdagabb, mint amire számítottam. Delia Owens könyve egy akkora meglepetés volt számomra, hogy a könyv elolvasása után könnyek szöktek a szemembe és mosolyogtam, hálát adva azért, hogy ismerhetem ezt a történetet. Na de, kezdjük az elején...
Ahogyan az a tartalomból is kiderül, adott számunkra egy főszereplő, Kya Clark. Az ő karaktere az egyik legérdekesebb, legtiszteletreméltóbb jellem, amellyel az eddigi évek során könyvekben találkozhattam. Hihetetlenül inspiráló a személyisége, ahogyan a világot látja, csodálja, ahogy egyszerűen párhuzamosan és harmóniában él együtt a természettel, valamint a benne rejlő dolgokkal. Olvasás során eggyé válva a karakterével, végtelen nyugalom árasztott el, miközben kíváncsivá tett mindaz, ami őt foglalkoztatta, ami épp a fejében járt és mindeközben elöntött valamiféle elvágyódáshoz hasonló érzés is, ami egyszerre volt megfoghatatlan és végtelenül közeli. Az, ahogyan a világot szemléli, szerintem mindannyian ismerhetjük gyerekkorunkból. A rácsodálkozás érzését, ahogyan felfedezni vágyunk és minden új dolog olyan, mint egy villámcsapás... első, rendkívüli, lenyűgöző és érdekes. Kya ezzel a lelkülettel fogad be mindent és általa megismerni az őt körülvevő vidéket, ahol felnőtt, hihetetlenül izgalmas kaland. A szívemben végig azt kívántam, bárcsak látnám is azt, amit ő lát és nem csak olvasnám.
A történet során ez az érzés végig jelen van, átjárja és átitatja. Ez adja szerintem neki a legnagyobb erősségét, az a végtelen természetközeliség, ahogyan olvasóként részesülünk ebben az élményben, a világ csodájában, ami ott van körülöttünk, vagy aminek körül kellene bennünket vennie, mint ahogyan Kya-t.
Mindennek a kezdete az, hogy megismerjük Kya gyerekkorát, a családját, a testvéreit és azt az életet, melyet ismer. Majd egyszer csak a feje tetejére áll minden, egyik esemény követi a másikat és azzal szembesülünk, hogy ott egy kislány, magára maradva a természetben, a családi házban és egyedül kell boldogulnia az életben. Nincs édesapja, aki példakép lehetne számára, nincs édesanyja, aki magához ölelhetné és nincsenek testvérei, akikre számíthatna. Megrendítő és szívbe markoló, ahogyan Delia Owens mindezt ismerteti. Ami viszont még nagyobb bravúrt jelent, hogy a Kya-t érő sorscsapások ellenére is ott a szépség és a béke érzése a sorok között. Különleges módon párosítja a fájdalmasat a csodálatossal, és valahogy ennek az összhangjából születik meg a maga a történet, összefonódva Kya karakterével, aki a hitbe és a képzeletbe kapaszkodva képes túllendülni az őt ért sérelmeken és láthatjuk, hogyan cseperedik kislányból kamasszá, majd érett felnőtté.
A történet két szálon fut. Egyrészt megismerjük Kya, a "Lápi Lány" életét, évről évre követhetjük végig az életútját, miközben a könyv nem árulva zsákbamacskát, rögtön ismerteti, mi felé is haladunk már rögtön a történet kezdetétől fogva. Ugyanis az első oldalon egy halálesettel szembesülünk, melyre majd csak évekkel később kerül sor, mikor Kya is már felnőtt. Kislány korától kezdve vezeti végig az írónő az eseményeket, és olvasóként türelmetlenül várjuk, mikor érünk el ahhoz a bizonyos tragikus eseményhez, melyben a legfontosabb kérdés az: milyen szerepe lesz ebben Kya-nak? A fejezetek időben váltják egymást, hol az 1950-es években vagyunk, Kya gyerekkorában, hol majd' 1970-ben, amikor a halálesetre is sor kerül, s láthatjuk, miképpen próbálják a nyomozók megfejteni az esetet. Ahogy halad előre a történet, úgy érezzük mi olvasók is, hogy egyre fogy az idő és szinte összeprésel bennünket érzetben az események sorozata.
Tetszett, hogy a szerelmi szál is finoman simul bele a történetbe, ahogyan ott lebeg és vibrál, erőteljesen és mégis érzékelhető, mennyire törékeny. Ezt a fajta szerelmet nevezi talán az ember inkább őszinte szeretetnek, mintsem szenvedélynek. Amikor a lelkeddel szereted a másikat, feltétel nélkül.
Bámulatosan szépen és okosan megírt történet, melyben Delia Owens úgy bánik a szavakkal, mint festő az ecsettel. Nem túloz, nem színesíti túl, és mégis sikerül olyan kifejezéseket használnia, melyektől a sorok életre kelnek és átérezhetővé válnak. Talán ismerős lehet az a kérdés, hogy a történetet mi találjuk meg, vagy a történet talál ránk? Én azt hiszem, ebben az esetben a történet talált meg engem, egy olyan pillanatban, amikor szükségem volt rá, nem előbb és nem később. Bár korábban is tudtam róla, hogy létezik és fejben tartottam, hogy egyszer szeretném elolvasni, valahogy most volt itt az ideje, hogy levegyem a polcról és hazahozzam. Amikor a végére értem, annyi kimondatlan szó volt bennem, annyi mindent kérdeztem volna még, viszont a legfontosabb kérdés, ami bennem motoszkált: mi történt ezután? Annyira sajnáltam, hogy véget ért a történet. Legszívesebben végtelenítettem volna az oldalakat, hogy ott maradhassak a lápon, a természetben, és együtt lebeghessek a történettel, ahogyan Kya tette azt minduntalan, miközben a csónakjában üldögélt és egyszerűen csak figyelte a természet vibrálását.
Ha szeretnél egy gyönyörű, rendkívüli, elgondolkodtató, a szívedet legmélyéig átjáró történetet olvasni, akkor mindenképpen ajánlom Delia Owens könyvét. Nekem nagy kedvencemmé vált, amelyet szívesen veszek majd elő olvasni újra és újra. Remélem, hogy az írónő ezen első könyve nem az utolsó, és hamarosan megörvendeztet majd bennünket, olvasókat egy újabb bámulatosan szép történettel.
Nincsenek megjegyzések: