Valamikor július elején tettem közzé egy bejegyzést arról szólóan, hogy nyelvtanulásba vágtam, s azon belül is a kínai nyelvvel kezdtem foglalkozni. Ennek három hónapja, és azóta is napi szinten tanulom. Vannak napok, amikor több időm van rá, több ismeretet és anyagot át tudok venni, és persze vannak csendesebb napok is, viszont olyankor is próbálok foglalkozni vele, még ha ez időben kevesebbet is jelent. Ebben a bejegyzésben megosztanék néhány olyan tanulási módszert, ami nekem segít a kínai tanulásában és amelyek szerintem más nyelvek elsajátításánál is működőképesek.
1.
Rendszeresség
Az biztos, hogy ez az első és legfontosabb szempont, amit érdemes betartani. Ha nincs benne folyamatosság, nehezen tudunk előrehaladni. Kicsit olyan, mintha mindig egy lépést tennénk előre, kettőt pedig vissza, hiszen ha nagyobb időközönként szakítunk időt a tanulásra, minden bizonnyal ismétléssel kell kezdenünk minden egyes alkalommal. Hogy is volt, erre a szóra nem emlékszem, mit is jelentett, és a többi. Ebbe a hibába könnyű beleesni és a rendszertelenség előbb-utóbb felejtéshez vezet, általa pedig elveszítjük az addig belefektetett munkánk eredményét. Van olyan nap, hogy összefüggően akár két órát is rá tudok szánni, viszont máskor csak húsz percet. Az előbbi lenne mindig a legjobb, de nem minden nap telik egyformán, valamint sok minden tudja befolyásolni egy nap ütemtervét, így ha csak mondjuk húsz percem adódik a tanulásra, akkor azt igyekszem ismétlésre vagy célzottan valaminek a gyakorlására fordítani. A lényeg az ismeret szinten tartása.
2.
Tankönyv vagy internet?
Ami nekem első körben gondot okozott, hogy miből, hol és miképpen tanuljak kínait? Eleinte interneten keresgéltem ilyen jellegű oldalakat, viszont előfordult, hogy egyazon témát vagy ismeretet kétféleképpen közelítettek meg, esetleg eltérések voltak a kifejezések terén, így nem igazán tudtam, melyiket is jegyezzem meg vagy írjam le. Miután több ilyen esetbe is belefutottam, elkezdtem nyelvkönyvek után böngészni. Először angol-kínai nyelvű könyvekkel próbálkoztam, mivel magyar-kínai változatot nem találtam, viszont ezzel kapcsolatban meg azzal a problémával találtam szemben magam, hogy bár értek valamelyest angolul, olykor a feltett kérdéseket vagy közölt instrukciókat nem teljesen egészében tudom értelmezni. Ilyen formában annak hasznos kínait vagy egyéb nyelvet tanulni, aki nagyon jól beszél angolul és mindez nem okoz számára nehézséget, ellenben nekem ez nem volt jó megoldás.
További böngészés következett, mely során végül rátaláltam az ELTE Konfuciusz Intézete által közreadott tankönyveknek, melyek kínai-magyar nyelven íródtak. Elmondhatatlanul sokat jelent, hogy nem kell egy plusz nyelven keresztül tanulnom a kínait, hogy érhetően és könnyedén tudok haladni az anyagokkal, hiszen teljes egészében magyar a könyv és annak magyarázatai.
Az, hogy tankönyv által haladhatok, nekem ad egyfajta biztonságot és támaszt a tanulásban, de kiegészítésképpen azért szoktam internetes oldalakat is használni, hogyha egy-egy témát részletesebben körüljárnék vagy más mondatokra szeretnék példát látni, és szerencsére hanganyagok is találhatóak széles választékban, amelyek szintén segítenek a kiejtés fejlesztésében.
Ami szerintem fontos, hogy megbízható és számunkra megfelelő tanulási formát, avagy forrást válasszuk, amellyel ténylegesen érezzük, hogy haladni tudunk és, amivel el tudjuk sajátítani a nyelv ismereteit.
3.
Szókártyák
Más nyelvnek is megvan a maga nehézsége szavak tanulása kapcsán, viszont a kínai annyival speciálisabb, hogy írásjeleket használnak, melyeknek önmagukban sem egyszerű az értelmezése, ezen túl pedig a helyes kiejtés és a magyar nyelvre való átértelmezés mellett még a pinyin formáját is ismerni kell. Kiskoromban úgy tanultam meg németül a gyümölcsöket, hogy édesanyám kis kártyákra rajzolta nekem őket, megfelelő színnel párosítva és mindig felmutatta nekem, én pedig mondtam németül a megfelelőjét. Ezt a bevált trükköt alkalmaztam a kínai jelekkel kapcsolatban is, így elkezdtem kis papírkártyákat készíteni, melyeknek egyik oldalára lerajzolom a jelet, míg a másik oldalon a pinyin átirata és a magyar fordítása szerepel. Amikor új kifejezést tanulok, mindig készítek neki egy ilyen kis kártyát és már hozzá is teszem a pakli többi lapjához. Akkor szeretem leginkább forgatni ezeket a kártyákat, amikor kevesebb időm van tanulni, viszont szeretném kicsit forgatni fejben a tudnivalókat és ismereteket. Játékos és egyszerű módja ez a tanulásnak, bármilyen nyelvről is legyen szó.
Szókártyacsomag tekintetében amúgy lehet készen is, mely több száz kártyát, avagy kifejezést tartalmaz, viszont kínai nyelvvel kapcsolatosan ilyet nem találtam, így magamnak készítettem, viszont közismertebb és gyakrabban tanult nyelvekhez lehet kapni.
4.
A szó elszáll, az írás megmarad
A tankönyves tanulásom során vettem észre, hogy amíg csak az interneten található oldalak által tanultam, szorgosan jegyzeteltem, majd a tankönyv használatával ezt, ha nem is hagytam el teljes egészében, jóval kevesebbszer alkalmaztam és meg is éreztem a tudásomon, avagy a haladásomon. Kifejezéseket felejtettem el vagy mondatszerkezeteket, amelyeket addig mindig leírtam, mivel az internetes anyagokat rögzíteni akartam írás formájában, viszont a tankönyv használatánál úgy gondoltam, hogy elég a feladatokat megoldanom. Miután észrevettem, hogy valami nem stimmel, elkezdtem újra a füzetbe dolgozni, és azóta párhuzamosan minden egyes témánál így teszek. A magyarról kínaira való fordításra szánt mondatokat megoldom a tankönyvben, viszont utána kicserélve az egyes kifejezéseket, további példákat írok magamnak. Mindemellett amiatt is fontos számomra a gyakorlófüzet használata, hogy alkalmazni tudjam a pinyin átírás helyes használatát, úgyhogy ilyen formában mondhatni van egy saját készítésű kis munka-és gyakorlófüzetem és általa sokkal jobban rögzülnek is bennem a kifejezések, jelentések.
5.
Mondd ki hangosan!
Egy idegen nyelvű szöveg értelmezésénél teljesen más leírva, magunkban kimondani az egyes szavakat vagy mondatokat és megint csak más élmény hangosan felolvasva visszahallgatni önmagunkat. Ahhoz, hogy pontosan elsajátíthassuk a helyes kiejtést és bátran meg tudjunk szólalni az adott nyelven, érdemes hangosan megszólalni és gyakorolni a nyelv használatát. Ez minden nyelv szempontjából lényeges, a kínainál pedig még inkább, hiszen egyes, hasonlóan leírt szavakat csak a hanglejtés különböztet meg, a megfelelő tónushasználat. Bármennyire is tudom tudatosan, hogyan kell ejteni, teljesen más élmény ténylegesen kimondani és hallani az elgondolt szót. Így amikor csak tehetem, hangosan felolvasom a tankönyv példamondatait, szövegrészleteit. Ugyanezen az elven működik a hangzóanyag visszaismétlése is, ami ugyanilyen jelentőséggel bír. Ismételni, utánozni és végül elsajátítani, másképp nem megy.
+1
tipp
Ami nekem még sokat segít egy-egy kifejezésnek a megjegyzésében, hogy olyan példamondatokat szerkesztek hozzá, ami nekem jelent valamit, esetleg szépnek találom a mondat tartalmát, vagy olyan hely, személy vagy tárgy szerepel benne, ami hozzám kötődik. Évszákok és dátumok tanulásánál a családtagjaim születésnapját használtam fel a példákhoz, szituációs példáknál a barátaim és ismerőseim nevét alkalmaztam, továbbá olyan tevékenységekre hoztam példát, amiket amúgy is szoktunk együtt csinálni, vagy a színek tanulásánál olyan tárgyakat vettem bele a mondatban, melyek az én szobámban is megtalálhatóak. Ezáltal személyesebbé lehet tenni a kifejezés megtanulását, hiszen szívesebben emlékszünk vissza egy olyan mondatra, ami megmosolyogtat vagy jó emléket idéz fel, mint ami üresen és idegenül cseng.
* * *
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem! Remélem, hasznosnak találtad és tudtam egy-két érdekes gondolattal szolgálni! Ha esetleg elmondanád a tapasztalataidat a témával kapcsolatban, vagy van saját, bevált módszered, ami segít a nyelvtanulásban és megosztanád velem, valamint az oldal olvasóival, írj bátran kommentet!
Nincsenek megjegyzések: