Imogen Hermes Gowar - A hableány és Mrs. Hancock

1785 szeptemberében egy este türelmetlen kopogtatás hallatszik Jonah Hancock, a kereskedő ajtaján. Egyik hajóskapitánya toporog a küszöbön, miután eladta Jonah hajóját egy hableányért. A hír végigsöpör a dokkokon, kávéházakon, szalonokon és bordélyokon, minden áldott lélek Mr. Hancock csodálatos teremtményét akarja látni. A hableány érkezése kizökkenti a kereskedőt a hétköznapok világából, és a legelőkelőbb körökbe kínál számára belépőt. Így ismerkedik meg egy pazar estélyen Angelica Neallel, a neves kurtizánnal, s egyben a legvonzóbb asszonnyal, akit valaha látott… A találkozásuk mindkettőjük életét veszedelmes, új vizekre sodorja. Vajon képesek lesznek-e megküzdeni a sellőknek tulajdonított, pusztító erők hatalmával?

 

Ismét egy 21. század kiadós KULT könyv, amely gyönyörű borítóval rendelkezik és egy könyv, amely ehhez hűen belül is éppoly gyönyörű és lenyűgöző. Imogen Hermes Gowar könyvét már régóta nézegettem és tudtam, hogy egyszer mindenképp beszerzem, viszont mindig akadt újabb és újabb olvasnivaló, amit előtérbe helyeztem. A hónap elején kezdtem el olvasni és más könyvekkel ellentétben, lassan végeztem csak vele, amit először a saját rovásomra írtam, miszerint nincs annyi időm rá, vagy nem jókor olvasom a könyvet, nem talált meg hangulatban, viszont a végére érve rájöttem, hogy sokkal inkább volt ez a könyv hibája, mint az enyém. Az biztos, hogy A hableány és Mrs. Hancock című könyv nem könnyű olvasmány és nem az a fajta történet, ami egyszerűen kikapcsol egy unalmas délutánon. Ezt a könyvet figyelemmel kell követni, rá kell hangolódni és el kell fogadni, hogy bár lassabban is olvastatja magát, mindenképp megvan a szerethetősége.

Főszereplőnk Mr. Hancock, egy magának való, csendes és zárkózott jellemű, átlagos anyagi háttérrel rendelkező úr, aki elvesztette a feleségét és fiát is, egyedüli rokonságát nővére jelenti, és annak családja. Unokahúgával jó kapcsolatot ápol és mint kereskedő, igyekszik anyagi jólétet biztosítani családja számára. Hajói szélsebesen szelik a vizeket, árucikkeket szállítanak a városba és visznek külföldre, s Mr. Hancock üzleti ügyei virágzónak mondhatóak a városban. A fordulat akkor következik be a történetben, amikor egyik hajóskapitánya azzal a ténnyel keresi fel, miszerint egyik hajóját eladta és annak az árán egy igen különleges dolgot vásárolt meg, amellyel sokszorossá teheti eddigi vagyonát. Mr. Hancock érthető módon teljesen kétségbeesik, hiszen hajójának teljes rakományát elvesztette a hajóskapitány miatt, viszont amikor meglátja, mire is cserélte el a hajó értékét, még inkább elönti a zavartság és megannyi kérdés sora, mert ugyan mit is kezdhet egy kereskedő egy hableánnyal?

A hajóskapitány egy sellőre cserélte el a hajót és annak teljes szállítmányát azzal a céllal, hogy a sellő majd nagy szenzációt jelenthet a városban, mellyel Mr. Hancock az egyik legvagyonosabb emberré válhat. Persze, ez éppúgy megeshet, mint az, hogy semmiféle sikert nem arat vele, így kettőn áll a vásár és labilissá válik a család anyagi helyzete is. Mr. Hancock nővére teljes felháborodással fogadja a hírt, részéről semmiféle előny nem származhat ebből a sellő-üzletből, így Mr. Hancock egyedül marad ezzel a teherrel és igyekszik valamilyen módon hasznot kovácsolni az esetből. Egyedüli támaszát unokahúga személyében találja meg, aki mindvégig biztatja bácsikáját és pozitívan áll a dolgokhoz.

Eleinte kétkedve fogadják a város lakói eme hírt, miszerint egy igazi sellőt fogtak a tengerben, és vannak, akik félve, mások ámulva, egyesek pedig sikítva hagyják el a termet, ahol kiállítják a sellőt, mint látványosságot. Teljes kudarcnak tűnik a helyzet, Mr. Hancock fölött pedig még inkább összecsapnak a hullámok, amikor feltűnik a színen Mrs. Chappel és a segítségét kínálja Jonah Hancock felé. Arra kéri az urat, hogy egy hétig adja át neki a sellőt és megígéri, kellő fényűzésben, pompában és sikerben részesíti. Megismerteti London legelőkelőbb rétegéve, eléri, hogy mindenki a csodálatos és rendkívüli sellőről beszéljen és olyan anyagi lendületet biztosít Hancock számára, amelyben nem fog csalódni. Mr. Hancock hezitálva, de végül beleegyezik Mrs. Chappel ajánlatába és átadja a sellőt. A hölgy ígéretéhez híven kiállítja a sellőt otthonában és még előkelő estélyt is rendez számára, ahol tekintélyes tömeg fordul meg az este folyamán. Mr. Hancock már-már úgy gondolja, rámosolygott a szerencse, amikor rájön, hogy Mrs. Chappel és ifjú hölgyekből álló társasága nem más, mint egy előkelő bordély, ahol köztudottan a nők megfelelő anyagi juttatás ellenében örömökben részesítik a férfiakat. Miután Mr. Hancockban tudatosul a tény, hová is adta ő bérbe a sellőjét, mindent megtesz, hogy visszaszerezze azt... de, hogyan is tehetné semmissé az üzletet, miképpen tarthatná magát távol Mrs. Chappel világától, amikor annak egyik kegyeltje, Angelica Neall az egyik leggyönyörűbb, legvonzóbb nő, akivel csak találkozott?

Többet nem is szeretnék elárulni a könyv cselekményéről, viszont ennyit szerintem felvezetőként elmondhatok vagy fontos tudni. Az biztos, hogy korábban sosem olvastam még ilyen jellegű és tartalmú könyvek, már csak abban a tekintetben sem, ahogyan az író bepillantást engedett a férfiakat szórakoztató nők életébe, hogy ezzel a finomabb megfogalmazással éljek, valamint bámulatos az is, ahogyan a 18. századi London pezsgő világát ábrázolja. Rég olvastam ennyire szép megfogalmazású könyvet, amelynek nem csak a tartalma, de a szövege is igényes és minőségi.

Szereplőket tekintve, nagyon kedveltem Mr. Hancock karakterét, még az olykor megjelenő esetlensége vagy egyszerű gondolkodásmódja is szerethető volt, valamint szerettem az unokahúgával való párbeszédeket is, akinek a jelenléte nem csak Mr. Hancock mindennapjait pezsdítette fel, de a könyv cselekményét is. Mindemellett, mindenképp előnyére vált a történetnek, hogy több szemszögből ismertette meg velem, olvasóval a történetet, mivel minden egyes fejezetet más karakter által követhettünk végig, tovább haladva a cselekménnyel. A könyv másik főszereplője, Angelica Neall szintén szimpatikus volt számomra, és bár Mr. Hancock személyiségével, jellemével és életstílusával szemben teljesen más értékrendet képvisel, kedvelhető karakter volt számomra. Kellett ez a kettősség a könyvbe, mint ahogyan a megjelenő társadalomnak is megvan a kettős oldala és mindezt a személyiségük különbözősége még inkább kihangsúlyozta.

Az biztos, hogy Imogen Hermes Gowar stílusa egyedi és különleges, nagyon remélem, hogy a későbbiekben is megörvendeztet majd bennünket könyvekkel. Remekül megírt történet, mely különböző személyiségeket vonultat fel, mely által kellően megismerhető a 18. századi London társadalma, annak világa, és mindebbe különlegesen simul bele az a misztikum, melyet a sellő képvisel! Csak ajánlani tudom elolvasásra!

Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzés, s ha szeretnéd ezzel kapcsolatban kifejteni a véleményed, vagy esetleg te is olvastad és elmondanád a saját tapasztalataidat a történetről, írj kommentet!