Fleetwood Shuttleworth, a 17. század elején játszódó történet főhőse alig 17 éves, és negyedszer várandós. Ő Gawthorpe Hall úrnője, de eddig még nem sikerült gyermeket világra hoznia, pedig a férje, Richard már nagyon vágyik örökösre.Amikor Fleetwoodnak a kezébe kerül egy levél, amelyet a harmadik halvaszülését levezető orvos írt a férjének, lesújtó hírrel szembesül: egy újabb terhességet már nem fog túlélni. Találkozik egy fiatal bábával, Alice Grayjel, aki megígéri, segít, és bebizonyítja, hogy az orvos tévedett. Alice-t boszorkánysággal vádolják, és Fleetwood mindent kockára tesz, hogy megmentse. De vajon Alice valóban az, aminek látszik? Csak ők tudják az igazságot. Csak ők menthetik meg egymást.
Amikor könyvet választok olvasásra, mindig próbálok elvonatkoztatni a borítótól és csak is a tartalomra összpontosítani. Viszont valótlant állítanék, hogyha ennél a könyvnél nem a borító vett volna rá az olvasásra, márpedig igen. Még mielőtt bármit is tudtam volna a történetről vagy egyáltalán a könyv témájáról, a borító volt az, ami rögtön megfogott és lenyűgözött. Nagyon vártam a könyv megjelenését, és hogy a már birtokolt KULT könyveim között tudhassam ezt a kötetet is.
Történelmi szempontból 1612-t írunk, s a történet főszereplője a tizenhét éves Fleetwood Shuttleworth, aki Gawthorpe Hallban él férjével, Richarddal. Tisztességesek, jó módban élnek és köztiszteletben állnak. Idillikusnak is lehetne mondani az életüket, hiszen Richard rajongásig szereti feleségét, gyakran járnak együtt vadászatra, társasági összejöveteleket rendeznek, Fleetwood pedig csendes, jó feleség módjára vezeti a háztartást férje oldalán. Fleetwood hálás az életéért, hogy nem szűkölködik anyagi javakban, megvan minden kényelme és biztonsággal tölti el a tudat, hogy ő lehet Gawthorpe úrnője. Csakhogy nem minden ennyire örömteli. Egyetlen dolog nem teljesült még az életükben, mégpedig az, hogy Fleetwood képtelen örököst adni férjének. A történet ebből az egyszerű problémából indul ki, mégpedig Fleetwood félelméből, akit egyetlen kérdés foglalkoztat: túléli-e a várandósságát. Korábban már három gyermeket elvesztettek férjével és a tartalomban is említett levél alapján úgy tűnik, egy újabb terhesség akár az életébe is kerülhet. Ennek tudatában próbál megbirkózni a rá nehezülő teherrel és annak a ténynek a súlyával, hogy talán férje tudatában van ennek a ténynek, mégis képes kitenni a kockázatnak annak reményében, hogy örököst adhat neki.
Fleetwood mindent megmozgat, hogy ez az újabb terhesség ne vehesse el az életét, hogy ő és a baba is túléljék eme viszontagságokat, s ekkor toppan be az életébe Alice Gray, aki talán a megmentője lehet. Fleetwood megkéri a fiatal lányt, legyen a bábája és segítse át a terhességén. Alice vonakodva egyezik csak bele, viszont legjobb tudásához hűen igyekszik támogatni Fleetwoodot, akinek egészségi állapotán gyógynövényekkel és egyéb házi praktikákkal sikerül is javítania. Sokkal jobb erőben van, megszűnnek a rosszullétei és már-már úgy tűnik, sokkal tovább is képes végig vinni a terhességét, mint azelőtt bármikor.
A cselekmény alakulása során eleinte csak a kölcsönös haszon köti össze a karaktereiket, hiszen Alice-t jól megfizeti Fleetwood a szolgálataiért, ő pedig biztonságban érzi magát a fiatal bába mellett, akinek a társaságában és segítsége által úgy érzi, erősebb és egészségesebb. Viszont a későbbiekben szövetségesekké, majd barátokká válnak és ennek az alakulását követhetjük nyomon mindamellett, hogy a cselekményben belekóstolhatunk az 1612-ben történt eseményekbe.
A cselekmény akkor vesz váratlan fordulatot, amikor a család jóbarátja, Roger Nowell elmeséli, hogy egyik ismerősüket megátkozta egy boszorkány, Alizon Device. A lányt letartóztatják több családtagjával együtt, egyik napról a másikra forgatják fel az életüket, és börtönbe vetik őket.Többen is azt vallják, hogy a Device család az ördöggel cimborál, és hogy köztudottan olyan tevékenységeket űznek, amelyek boszorkánysághoz köthetőek. A sors furcsa fintora, hogy mindebbe Alice Gray is belekeveredik és a bába hirtelen ott találja magát a többi letartóztatott boszorkánnyal együtt.
Bővebben nem szeretnék további történéseket mesélni vagy elárulni, viszont ennyit szerintem érdemes tudni a történetről, hogy körülbelül be lehessen határolni, miről is van szó. Nekem nagyon tetszett az írónő stílusa, ahogyan átadja a történetet, kellően részletes volt, viszont értékeltem, hogy nincsenek túlontúl hosszú leírások, így nagyon is gördülékeny volt a történet. Fleetwood vívódásait hosszabb gondolatmenetekben tárja elénk, de ezt is teljesen olvasható formában, nem vonja el a figyelmet a történetről és nem zökkent ki a pillanatnyi helyzetből.
Fleetwood igazán szimpatikus karakterré nőtte ki magát számomra a történet során. Bár már az első oldalakon is kedvelhető volt, leginkább akkor tudtam a szívembe zárni, mikor a története végére értem. Sok mindenre fény derül a történet során és jó volt látni, ahogy az elé gördülő akadályok ellenére vagy éppen azoknak köszönhetően még magabiztosabbá válik, még határozottabb és elszántabb karakterré, aki véghez viszi a célját, bármi áron. Összehasonlítva más könyvek céltudatos karaktereivel, Fleetwood is méltón csatlakozhat azok táborához, akik belevaló személyiségek számomra a könyvek világában.
Mellékszereplők tekintetében voltak szimpatikus és unszimpatikus karakterek egyaránt, viszont ez utóbbiak gondolkodását és érveit is meg lehetett érteni a történet során. Az biztos, hogy a 17. században teljesen más erkölcsi normák voltak, másképp viszonyultak a házassághoz, másképp kezelték egymást az emberek és ami a legfontosabb, hogy más volt a nők helyzete. Nem volt egyszerű akkoriban egy nő boldogulása, és ebben a regényben Fleetwoodnak is számtalan problémával kell megküzdenie azon egyszerű, de annál nemesebb célért, hogy az igazság felülkerekedhessen az emberi konokságon, és hatalomvágyon.
Ami még mindenképp pozitívum és a történet mellett szól, hogy megtörtént eseményekről esik szó a cselekményben. 1612-ben tényleg halálra ítéltek tíz boszorkányt, akiknek a nevei ténylegesen megjelennek a történetben. Az írónő alapos kutatómunkát folytatott és a történet megalkotásához ezen történelmi eseményekre alapozva alkotta meg a saját történetét. Mondhatnánk úgy is, hogy az akkori eseményeket kibontotta és további részletekkel gazdagította. A boszorkányokhoz hasonlóan Fleetwood és Richard Shuttleworth is létező személyek voltak, és a történet során Fleetwood karakterébe bújva ismerteti az 1612-es eseményeket. Engem mindig lenyűgöznek az igaz történetek, amikor egy történet gyökere tényleg valós talajban ágazik szerteszét, úgyhogy ebből a szempontból is imádtam minden sorát a könyvnek.
Mennyi szava van egy nőnek a 17. században? Szembeszállhat-e a férjével célja elérése érdekében? Mit tehet egy nő, amikor a tőle elvárt viselkedés nem egyezik a saját nézeteivel? Három sikertelen terhesség után képes lesz örököst adni a családnak? Egy fiatal lány meddig mehet szembe a törvénnyel az igazságért? Csak mert egy bába ért a gyógynövényekhez és sajátos módszerekkel gyógyít, máris boszorkány? Elítélhető-e bármi csak azért, mert ismeretlen számunkra?
A könyv ezekre a kérdésekre a választ. Ha szereted a történelmi regényeket, némi fiktív kiegészítéssel és érdekelnek a boszorkányüldözéssel kapcsolatos érdekességek, akkor mindenképp érdemes megismerni Stacey Halls könyvét!
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzés, s ha szeretnéd ezzel kapcsolatban kifejteni a véleményed, vagy esetleg te is olvastad és elmondanád a saját tapasztalataidat a történetről, írj kommentet!
Nincsenek megjegyzések: