Egy lépés előre, kettő hátra... az évkezdet sosem zökkenőmentes

Minden évben elhatározom, hogy most sokkal összeszedettebben kezdem majd a szeptembert, előrekészülök, következetes leszek, semmit sem hagyok a végére, időben elkészülök minden határidős dologgal, és mindenre, de mindenre lesz időm, amire szeretném. Nos, ez a terv ugyanúgy kudarcot vallott, mint az előző évek során és ez visszatükröződik az itteni bejegyzések gyakoriságán is, hiszen utoljára augusztusban volt időm posztolni. Mire eltervezem, hogy ma billentyűzetet, más dolgom akad és eszembe jut valami, amit sürgetőbb megcsinálnom, ha pedig lenne időm, a gondolataim nincsenek a helyén vagy legalábbis "itt" és inkább napolom a dolgot. A munkát, a mindennapok történéseit és a magánéletet sosem egyszerű összeegyeztetni a szabadidővel, valamint a hobbival. Az viszont biztos, hogy sok-sok tervem van az elkövetkezendő hetekre és szeretnék mindegyikről bejegyzést hozni. Olvasni nem volt annyi időm, mint szerettem volna, viszont a végére értem a Caraval sorozatnak, elolvastam mind a Legendary, mind a Finale kötetet, úgyhogy elsőként azzal kapcsolatban fogok jelentkezni a napokban. Annyit elöljáróban mindenképp szeretnék megjegyezni, hogy számomra az év egyik legfantasztikusabb és legvarázslatosabb trilógiája, avagy története, amely nagyon a szívemhez nőtt, és alig várom, hogy beszámoljak róla.

Jelenleg az Éhezők viadalát kezdtem el olvasni, amelyet korábban sosem olvastam, vagy legalábbis nem végig, mert talán az első részébe beleolvastam és néhány fejezetet haladtam is vele ebookon, de aztán félbe is hagytam és másra tértem át. Viszont felfedeztem az utóbbi hetekben, hogy új kiadásban is megjelent a trilógia, sokkal szebb változatban, mint amilyen az első kiadás volt, így gondoltam, most van itt az ideje beszerezni és a polcomra tenni. Egyelőre az első kötetet olvasom, lassan haladgatok csak vele a munka mellett, viszont a későbbiekben erről is biztosan írok majd, bejegyzés formájában. Érdekes, mert a filmeket többször is láttam, és a könyvek elolvasásáig mégsem jutottam, pedig a könyv mindig jobb, mint a film, ez köztudott és magától értetődő. Úgyhogy kíváncsian vetettem bele magam a sztoriba, hogy egyrészt megismerjem könyv formájában is, másrészt fogást találjak kicsit rajta, hogy miben tér el tőle a film. Ez utóbbi tekintetében, kicsit bajban vagyok, mert összességében eddig nagyon is követi a film eseményeit, vagy éppen fordítva, tehát a film nagyon hű a könyvhöz és eddig csak egy-két eltérés volt, amit felfedeztem, hogy a filmben másképp valósították meg. Összességében, nagyon kíváncsi leszek, milyen tapasztalattal vagy élménnyel leszek gazdagabb a trilógia végére, s hogy mennyiben fog hozzátenni a filmekben megismert történethez az eredeti, könyves változat.

 

Amit még felfedeztem az utóbbi két hónapban, az a moly.hu, amelyet eddig is használtam, viszont nem felhasználóként, egyszerűen csak néha betévedtem és böngésztem rajta regisztráció nélkül. Hirtelen felindulásból aztán mégis profilt hoztam létre és egyik kattintás követte a másikat, míg végül minden könyvemet szépen rendszereztem a menüpontoknak és annak lehetőségeinek köszönhetően. Amint új könyvet veszek, listázom, ha valamit elolvastam, értékelem és véleményezem, ha pedig újabb könyvbe kezdek, felveszem az aktuális olvasmányok közé. Azt nem mondom, hogy a moly használata elhagyhatatlan és létszükséglet, viszont ad egy pluszt és jó érzés átlátni a könyveimet, rögzíteni, mit mikor és meddig olvastam, értesítést kapni, ha egy keresett könyv elérhető vagy nyomon követni az aktuális megjelenéseket. Számomra hasznos és kár, hogy nem előbb kezdtem így használni. Ezen az elérhetőségen "molykodok": https://moly.hu/tagok/szattipotter

Ősz... most nem csak abban a tekintetben lényeges a hűvösebb idő közeledte, hogy vége a nyárnak és újabb időszak következik, hanem a jelenlegi helyzet miatt is, hiszen most mindannyiunk életét meghatározza a vírus elleni óvintézkedés. Sosem mondtam volna mondjuk tíz évvel ezelőtt, hogy jelenleg egy járvány határozza majd meg a mindennapjainkat, a munkahelyünket, az életünket és minden egyéb tényezőt, amelyet oly magától értetődőnek veszünk, s közben mégsem az, mert egyik napról a másikra kihúzhatják miatta a talajt a lábunk alól. Sosem felejtem el, milyen érzés volt márciusban azzal szembesülni, hogy jövőhéttől gyakorlatilag nem mehetek be a munkahelyemre, s hogy onnantól kezdve otthonról kell folytatnom a feladataimat, azaz távoktatásban kell teljesítenem a tanári kötelezettségeimet. Nehéz volt, szokatlan és nagyon idegen, hiszen korábban sosem volt még erre példa. Visszatérve az őszre, s annak közeledtére, nem tudom, meddig hárítható vagy kerülhető el egy újabb "home office"-ra való átállás, mert még ha nem is mondja ki senki, kimondatlanul mégis ott lóg a levegőben a veszély, a tehetetlenség és a kétség. Az óvintézkedések nem csökkennek, hanem gyarapodnak, a betegek száma egyre több az iskolákban, a munkahelyeken és mindez csak egy csendes csúsztatásnak tűnik, egy mesterségesen generált állóvíznek a nagy dagály előtt. Bárhogy is van vagy lesz, ahhoz a helyzethez kell majd alkalmazkodni, amit meghatároznak.

A szeptemberi teendők alakulását ez is nagyban meghatározta, semmi sem úgy indult vagy kezdődött, mint máskor, és emiatt a betervezett feladataimat sem tudtam olyan következetesen beosztani, megoldani, ahogyan azt korábban elgondoltam, még az augusztus folyamán. Mindenképp szeretnék visszarázódni a blogoláshoz, mert nagyon hiányzik, s vele együtt szeretném pótolni az elmulasztott bejegyzéseket azokon az oldalakon, amelyeket követek. Mint ahogyan azt a címben is írtam, jelenleg kicsit úgy érzem, hogy egyet lépek előre és kettőt hátra, így olyan, mintha igazából nem is haladnék, amire remélem, az elkövetkezendő hetekben megváltozik vagy valamelyest rendeződik és lépést tudok tartani mindennel, amivel szeretnék. Úgyhogy jövök... vagyok... leszek és hamarosan újabb bejegyzésekkel érkezem!

Köszönöm, hogy elolvastad és ha szeretnél, írj hozzászólást, hagyj kommentet magad után!