Miért menekülne el valaki rémülten idilli otthonából? A vacsorát készíted, miközben a munkából hazafelé tartó, imádott férjedet várod, hogy végre elmondja, mi történt vele aznap. Emlékeid itt érnek véget. Egy kórteremben ébredsz, elképzelésed sincs, hogy kerültél oda. Azt mondják, baleset ért – elveszítetted az irányítást az autód fölött a város egyik legveszélyesebb környékén. A rendőrség szerint elkövettél valamit. A férjed melletted áll, a legjobb barátod viszont nem hisz neked. A végén már magad sem tudod, mit gondolj…
Az alaptörténet szerint adott Tom és Karen Krupp, akik két éve boldog házasságban élnek, tökéletes közöttük az összhang, jó munkahelyet tudhatnak magukénak, szeretik egymást, és minden zökkenőmentesen alakul az életükben. A nyugodt vízfelszínt mégis megzavarja egy tragikus körülmény: Karen balesetet szenved a város egyik legeldugottabb környékén. Átlépve a megengedett sebességhatárt neki ütközik egy villanyoszlopnak és a baleset következtében elszenvedett agyrázkódásnak köszönhetően semmire sem emlékszik a balesetből. Férje, Tom is értetlenül áll az eset előtt, hiszen feleségéről köztudott, hogy sosem keveredik semmiféle bajba, csendes és kötelességtudó háziasszony, aki becsületesen végzi a munkáját és rajongásig szereti a férjét. Ezen az estén mégis, történt valami, hiszen Tom a munkából hazaérve nyitva találja a bejárati ajtót, bent világosság fogadja, mintha Karen otthon lenne, valamint a vacsora is félkészen várakozik a tűzhelyen. Mindezt csak tovább fokozza, hogy megtalálja a felesége táskáját és telefonját is, amelyet szintén a lakásban hagyott, így elképzelése sincs, mi történhetett és mehetett olyan sietősen. Kétségbeesésében tárcsázza a 911-et, viszont a rendőrök hamarabb megtalálják, minthogy ő bejelenthetné az eltűnését.
Karen nem szenved súlyos sérüléseket, viszont a baleset körülményeivel kapcsolatban semmit sem tud felidézni. Bár az amnézia csak ideiglenes az orvosok szerint, napok elteltével sem javul a helyzet és Karen emlékeinek hiányában a rendőrség sem tud pontot tenni az ügy végére, miszerint miért rohant el olyan sietősen otthonról, mit kereshetett azon a veszélyes környéken, és mért hajthatott olyan veszedelmesen gyorsan?
Az ügy talán ennyivel lezárt is lehetne, hiszen Karen sem tud kulcsfontosságú információkkal szolgálni, mi is történt valójában, viszont tovább súlyosbítja a helyzetet, mikor egy holttestre bukkannak nem messze onnan, ahol Karen kocsiját is megtalálták. Nem messze a baleset helyszínétől, egy elhagyatott étterem épületében egy ismeretlen férfi holttestét fedezik fel, akire három lövést adtak le és iratai hiányában elképzelésük sincs, ki is lehet a férfi. Az viszont biztos, hogy köze van Karen Krupphoz, hiszen mennyi az esélye, hogy egyazon estén megölnek valakit, egy másik személy pedig balesetet szenved pontosan ugyanazon a helyen, és semmi köze egymáshoz a két ügynek?
A történethez annyit mindenképp hozzá kell tenni, hogy nem csak Tom és Karen az aktív résztvevője az eseményeknek. A cselekmény során megismerjük Brigid személyét is, aki a Krupp család szomszédságában él férjével, Bobbal, pontosabban közvetlenül a túloldalon, Karenék házával szemben. Brigid és Karen jó barátnők, azóta, hogy Karen Tomhoz költözött, s bár túl sok időt nem tölt együtt a két nő, hiszen mindkettejüknek megvan a maga élete, olykor szívesen ülnek össze egy csésze teára és egy jó beszélgetésre. A történet szemszögváltást tekintve hol Karen, hol Tom álláspontját és gondolatmenetét ismerteti, viszont olykor Brigid gondolataiba is beleláthatunk, aki a túloldalról figyeli az eseményeket és a Krupp családdal történő eseményeket. Érthető módon, amikor sor kerül a balesetre, Brigid figyelme még inkább rájuk irányul, és szinte sportot űz abból, hogy nappalija ablakából minden apró mozzanatot megfigyeljen. Mi történik, ki hova megy, miért vannak itt ismét a rendőrök, miért hajt el Tom idegesen, Karen miért áll a sírás küszöbén, stb. Minden egyes történés szinte felpezsdíti és szétveti a kíváncsiság, csakhogy értesült lehessen mindenről, így Brigid szerves részét képezi a cselekmény alakulásának. Az ő hármasuk alakítja a történet menetét és részemről igazán érdekes karaktereket ismerhettem meg a személyükben. Talán Tom a legátlagosabb, legszürkébbnek mondható figura, viszont vele szemben a két női karakter nagyon is egyedi, sokrétű és mindkettejük szemszögét nagyon élveztem olvasni, egyrészt személyiségükből adódóan, másrészt amiatt, amilyen szerepet szánt nekik az író.
* * *
Amire a könyv kiéleződik és fel szeretné hívni a figyelmet az az, hogy nem feltétlenül ismerünk valakit teljes valójában, csak mert mi úgy gondoljuk, mindent tudunk róla. Látni másokat, hogyan élnek, s abból következtetést levonni, hogy miképpen viselkednek velünk, csupán a felszín és mindaz, ami igaz, a ház falain belül történik vagy éppen egy adott személyben, mert sokszor még önmagát is másnak mutatja valaki, mint amilyen valójában. A történet erre hoz megannyi példát és szituációt, Brigid, Tom és Karen karakterén, illetve kapcsolatán bemutatva azokat. Többet nem szeretnék elárulni a cselekményről, mivel innentől veszi kezdetét megannyi bonyodalom, ami nekem őszintén, kifejezetten tetszett, bár eléggé megosztó véleményeket olvastam a könyvvel kapcsolatban a molyon. Mint minden könyvnek, ennek is megvannak a hibái, viszont engem szórakoztatott, kikapcsolt és izgatottan vártam, hogy végre fény derüljön a tettes kilétére, így a hibákat sem tudtam annyira véresen komolyan venni. Igen, voltak benne érdekes következtetések és megoldások az író részéről, viszont egyben nézve a történetet teljesen olvasható és érdekes volt. Az biztos, hogy olvastam már ennél erősebb és eredetibb krimit, de a Karnyújtásnyira a gonosztól épp annyira könnyed, mint amennyit a tartalom is ígér, tehát amit vártam, én megkaptam és nem voltak nagyobb elvárásaim, így nem is csalódtam. Ezt tudnám esetleg tanácsolni annak, aki szeretné elolvasni, hogy túl nagy elképzelései ne legyenek a könyvet illetően, viszont ha szeretne egy kellemes, fordulatot, gyorsan elolvasható krimit megismerni, akkor mindenképp érdemes nekifogni.
Nincsenek megjegyzések: