A tűz tett minket veszedelmessé.A pletyka együttműködővé.
A mezőgazdaság még éhesebbé.
A mitológia tartotta fenn a törvényt és a rendet.
A pénz adott valamit, amiben mind bízhatunk.
Az ellentmondások teremtették meg a kultúrát.
A tudomány tett minket a teremtés urává.
De egyik sem tett boldoggá…A világhírű jeruzsálemi egyetemi tanár szerint így foglalható össze annak története, ahogyan jelentéktelen majmokból a világ uraivá váltunk.
Ezek a sorok köszöntik az olvasót a könyv hátoldalán, mintegy kóstolót adva mindabból, amit a könyv magában rejt és bár ezek a mondatok is már elgondolkodtatóan hatnak, a könyv egésze és annak mondanivalója még inkább megingatja az olvasót mindabban, amiben addig hitt vagy amit mindaddig tudni vélt. Yuval Noah Harari mindeddig ismeretlen volt számomra és őszintén, már arra sem igazán emlékszem, miképpen találkoztam a könyvével, de elképesztően vártam, hogy megérkezzen és elolvashassam. Jó kritikákat kapott, a könyvet ért olvasói vélemények is eléggé megosztóak voltak ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésem - szeretem, mikor egy könyvet nem egyértelműen csak kedvelnek, hanem ad egyfajta intelligens vitatkozásra lehetőséget -, és mindenképp szerettem volna tudni, rám miképpen hatnának az olvasottak. Kivitelezésre bámulatosan szép a könyv, jó kézben tartani, tényleg éke lehet bármelyik könyvespolcnak, mert egyszerűsége ellenére szemet gyönyörködtetően tetszetős.
Azt már az olvasás elején tudtam, hogy mondhatni nehéz fába vágom a fejszémet, hiszen nem történetet fogok olvasni, nem egy cselekményben gazdag, fordulatos sztorit, hanem a konkrét valóságot, mindazt, ami igaz és amit életnek nevezünk. Igyekeztem nagyon nyitottan hozzáállni és odafigyelve olvasni, minden egyes sort értelmezni és ,,megrágni" magamban. Nagy vonalakban a könyv tematikusan építi egymásra a fejezeteit és annak témaköreit: visszakanyarodva a tartalomhoz, a felsorolt tények és állítások egyfajta fejezetcímek, tehát az író ilyen sorrendben veszi górcső alá a történelmi eseményeket egészen a kezdetektől napjainkig. S a kezdeteket nem csak általánosan értem, Yuval Noah Harari tényleg visszavisz minket az időben egészen addig a pillanatig, hogy a Földön megjelent az ember, mint faj, s kézen fogva visz bennünket tovább azon az úton, miképpen lettünk azok, akik ma vagyunk. Rengeteg miértről, számtalan talánról, és megannyi döntésről olvashatunk, amely rendkívül érdekessé teszi saját fajunk megismerését, hogy miképpen váltunk ki az állatvilágból, hogyan kezdtünk szocializálódni, miért kezdtünk el uralkodni a bolygón és hogy hová is tartunk a jelen képességeinkhez és lehetőségeinkhez mérten a jövő tekintetében?
 |
| A Sapiens c. könyv, és további két Yuval Noah Harari könyv borítója |
Az biztos, hogy az író által bemutatott tényekkel és ismeretekkel sokan tisztában vagyunk, és általánosan van róla fogalmunk, tudásunk, viszont volt jó pár olyan példa, ami nagyon is megrázóan hatott rám olvasás során. Mondhatnám úgy is, hogy bizonyos dolgokról bár van elképzelésünk, mégsem érezzük át sem a súlyát, sem a fontosságát, a könyv viszont akaratlanul is szembe állít velük és elfordíthatod a fejed, lapozhatsz is akár, de attól még ott van leírva feketén-fehéren, és tudod, hogy igaz. Ilyen az életünk, ilyen a világunk, és ilyenek vagyunk mi, emberek. Egyszerre lenyűgöző és elkeserítő olvasmány egyszerre és ez utóbbi jelzőt sem negatívan értem. Egyszerűen, az író kendőzetlenül és őszintén ír megannyi olyan témáról, amelyek bár a köztudatban vannak, valahogy sosem gondolunk bele igazán, mit is jelentenek vagy miért az életünk részei: például a hit vagy a pénz. Miért éreztük fontosnak, hogy királyt válasszunk a birodalom élére, miért éreztük azt, hogy a nomád életmód már nem elég és letelepednénk? Miért hajszoljuk minduntalan a fejlődést? Miért félünk annyira az öregedéstől? Miért akarjuk folyamatosan megváltoztatni a dolgokat azért, hogy nekünk tetsző legyen?
,,Az emberiség ellenben olyan gyorsan ugrott az élre, hogy az ökoszisztémának nem volt ideje alkalmazkodni. Sőt, maguknak az embereknek sem. A bolygó legtöbb csúcsragadozója fenséges teremtmény. Az uralkodás évmilliói önbizalommal töltötték el őket. A sapiens viszont olyan, mint egy banánköztársaság diktátora. Mivel nem is olyan rég még a szavanna elnyomottjai közé tartoztunk, tele vagyunk félelemmel és aggodalommal a pozíciónk iránt, ami kétszer olyan kegyetlenné és veszedelmessé tesz bennünket. A történelem számos csapása, öldöklő háborúktól ökológiai katasztrófákig, ennek az elsietett ugrásnak az eredménye.
/Sapiens - A gondolkodás ára c. alfejezet egy részlete/
A múlton változtatni már nem tudunk, viszont annak megértésével talán tehetünk azért, hogy változtatni tudjunk a jelenünkön, és általa mássá tehessük a jövőnket. Nekem rendkívüli időutazást jelentett az olvasása és szerintem a Sapiens olyan könyv, amelyet nem csak egyszer olvas el az ember, s biztos vagyok benne, hogy minden alkalommal másképpen tanít, másra hívja fel a figyelmet és máshogyan válik fontossá mindaz, amit közölni akar.
Az biztos, hogy nem egyszerű olvasmány és ugyancsak bemarja magát az emberbe egy-két gondolat, de szerintem jó értelemben. Olyan érzés volt olvasni, mintha minden alkalommal ki akarná alólam rántani a talajt, de valahol nem is bántam ezt a bizonytalanságot... néha kell egy-két ilyen lökés vagy pofon, hogy meglássuk a fontos dolgokat. A könyv elolvasása után is ott visszhangzott bennem jó pár gondolat, másképpen kezdtem tekinteni az emberekre, bizonyos helyzetekre és nagyon sok mindenben felnyitotta kicsit a szemem. Ha egy mondatban kellene összegeznem az érzéseimet, azt tudnám mondani, hogy mi emberek az egyik legborzalmasabb faj vagyunk a Földön, és mégis, elképesztően csodálatos mindaz, amire képesek vagyunk. Valahogy a kettő között kellene lennünk, vagy megtalálni azt az arany középutat, amelyben ki tudunk teljesedni, viszont nem tesszük tönkre mindazt, ami körülvesz bennünket. Az biztos, hogy Yuval Noah Hararitól szeretnék még minél többet olvasni, mert érdemes figyelni a szavaira és meghallgatni őt.
Nincsenek megjegyzések: