Tudatos olvasás

Az olvasás kikapcsolódás. Kiszakadás a valóságból, kizökkenés a mindennapok megszokott medréből. Magával ragad bennünket a történet, az események sorozata és olyan lendülettel haladunk végig a könyv lapjain, hogy szinte észre sem vesszük, mennyi mindenre figyelhettünk volna tudatosan. Ez nem lassabb olvasást jelent, egyszerűen csak koncentráltabb jelenlétet, hogy ne csak olvasói, hanem írói szemmel is lássuk mindazt, ami előttünk van. Most ezzel kapcsolatban osztanék meg néhány személyes meglátást, hogy miképpen is lehet tudatosan olvasni egy könyvet:

• Személy megfigyelése 

Talán ez a legfontosabb szempont, amely már az első bekezdésben meghatározza az olvasást, miszerint az író melyik szemszöget alkalmazza a főszereplő gondolatainak közlésére. Nem szeretném külön elemezni a kettőt, hiszen előnnyel és hátránnyal egyaránt rendelkeznek, ellenben nem igazán lehet párhuzamot felállítani közöttük, vagy összehasonlítani őket egymással. Nem feltétlenül az egymáshoz való viszonyukra kell tekinteni, hanem az önmagukban való működés sikerességére. Ezt leginkább a történet határozza meg, s azon belül is a cselekmény, a szituáció és maga a szereplők. Vannak könyvek, amelyek csak is E/3. személyben képesek elmesélni a történetüket és némelyek pedig kimondottan megkövetelik az E/1. személyű elbeszélést, mert csak is ebben a formában a legátérezhetőbbek a gondolatok és érzések. Ez az író ízlésén és a főszereplőn múlik. Bár ő a mi teremtett karakterünk, mégis úgy érzem, olykor önálló gondolatokkal bír. Mintha nem is én írnám a sorokat, mintha nem is én gondolkodnék az ő fejével, hanem ő az enyémmel és az ujjaim automatikusan gépelnek, mintha csak a fülembe suttognák a szavakat vagy a fejemben hallanám mindazt, amit papírra kell vetnem. Nem kell szerintem tudatosan eldönteni, hogy én most akkor E/1. vagy E/3. személyben alkotom meg a történetet vagy a novellát... mindez adja magát. Engedni kell, hogy az írás maga döntse el, miben szeretne megszületni. Ki kell próbálni mindkét formát és rá kell érezni, hogy melyik áll legközelebb hozzánk, melyik az a forma, amelyben ki tudnak teljesedni a gondolataink. Ez az egyik kezdeti lépés az írás során.

Tudatos olvasási tipp: ha Te magad is írsz, érdemes megfigyelned, hogy az egyes személyek által mennyire átérezhetőek a főszereplő gondolatai, érzései, mennyire ismerhetőek meg a mellékszereplők, vagy miképpen érvényesül egy-egy szituáció E/1. vagy E/3. személyű elbeszélésben. Elégedett voltál az olvasás során ezzel a formával? Ha igen, miért és ha nem, miért olvastál volna szívesebben a másik variációban?

• Idő és tér fogalma

Amire én mindig kíváncsi vagyok egy könyv elolvasása előtt, az a kor. Napjainkban játszódik vagy egy régebbi évszázadot ölel fel? Nagyon meghatározó a történet megértését tekintve, és ez leginkább az utóbbi példára értendő, hiszen át kell érezni annak a kornak a sajátosságait, érteni kell a szokásait, és bizonyos módon tájékozottnak kell lenni a történelmi háttért illetően. Mindehhez pedig társul az az elvárás a részünkről, hogy a meglévő tapasztalatainkra támaszkodva, hihetőséget követelünk meg a könyvtől, még akkor is, ha az ismereteink hiányosak. Fontos, hogy az olvasott sorok által el tudjuk képzelni, láthassunk magunk előtt a történet minden apró mozzanatát.

Tudatos olvasási tipp: érdemes utána nézni néhány információnak a könyv olvasása során. Olykor az író szándékosan elejt egy-két történelmi morzsát, eseménnyel kapcsolatos utalást, amely sejteti, hogy esetleg valós történésre alapozta annak a jelenetnek a megalkotását. Ilyen példák lehetnek nevek, helyszínek említései, esetleg történelmi eseményekre való visszaemlékezések felidézései. Ilyenkor jó tájékozódni, hogy valóban sor került-e ilyesmire, létezett-e az a személy, van-e alapja az általa elmesélt jelenségnek vagy mindez csak az ő képzeletének szüleménye?

 

• Szereplők megválasztása

Számomra az egyik legérdekesebb egy könyv olvasása során, a szereplőgárda. Izgalmas felfedezni a kapcsolatok sokszínűségét, ahogy egymásra épülnek, kapcsolódnak egymáshoz, ahogy a különbözőségeik ellenére segítik a történet előrehaladását és a főszereplő "útját". Az egyik legáltalánosabb felállás a főszereplő és a legközelebbi mellékszereplő kapcsolata, amikor is az író két különböző jellemet párosít. A főszereplő csendes, halk szavú, megfontolt, míg a barátnő egyfolytában csacsog, hirtelen döntéseket hoz, kicsit őrült, kicsit különc, de pont ettől szerethető. A fordítottra is biztosan van példa, de legtöbbször én ezzel a típussal találkozok, amikor ellentétes jellemű és eltérő tulajdonságokkal rendelkező szereplőket osztanak be egymás mellé. Jól kiegészítik egymást, hiszen ami az egyikből hiányzik, a másik pótolja és ezáltal az egyensúly megmarad a történet során. A másik kedvelt megoldás, amikor a főszereplővel szembe állítanak egy olyan eltérő tulajdonságokkal rendelkező, és/vagy eltérő nézetekkel bíró karaktert, aki a történet során mondhatni, az ellenséget képviseli. Ez a jelenség szinte minden könyvben fellelhető valamilyen formában, akárcsak az a lehetőség, amikor a történet előrehaladtával mégis hasonlóságokat fedezünk fel a két szereplő között és ellenségekből szövetségesekké válnak. Többféle modellt lehetne még említeni, amelyek hálóként átfogják a történetet, de mindegyikkel kapcsolatban elmondható, hogy ezek a szerkezetek tartják egységben a cselekményt és a megfelelő szereplőpárok nélkül a történet sem lenne működőképes.

Tudatos olvasási tipp: egyrészt érdemes megfigyelni, hogy hány szereplővel dolgozik az író, milyen jellemeket alkalmaz, hogyan párosítja őket és miképpen segíti elő mindezzel a cselekményt. A szereplőpárokra vonatkozóan, akár más történeteket is figyelembe vehettek, amelyeket már olvastatok. Keressetek párhuzamot, hasonlóságot, esetleg egymásra nagyon hasonlító jellemeket! Számomra érdekes és különleges tanulság volt felfedezni, amikor egy adott írótól több könyvet is elolvastam és bár teljesen más volt a történet és a cselekmény, bizonyos "karaktervázak", jellemek és tulajdonságok visszaköszöntek. Ezt egyetlen író tekintetében talán könnyű megfigyelni, de összehasonlíthatjátok két különböző stílusú író történetét is, hogy milyen felállást, avagy szereplőmodellt alkalmaznak!

 

• Téma kiválasztása

Ha már a szereplők megválasztásáról esett szó, ne hagyjuk figyelmen kívül magát típust vagy stílust sem, miszerint egy könyv milyen kategóriába sorolható. Romantikus, horrorisztikus, történelmi, dráma? Rengeteg hasonló stílusú és elgondolású könyv van, amely ugyanazt a témakört dolgozza fel, de mégis más és más elképzelésekkel valósítja meg az adott író. Talán az egyik legélesebb különbség a vámpírregények tekintetében van, hiszen az évek során eljutottunk a karóba húzott, fokhagymától és szenteltvíztől irtózó, napfényen elégő vámpíroktól azokhoz a romantikus hősökhöz, akik nem csak hogy nem égnek el a napon, de még szuperképességeik is vannak, továbbá képesek fékezni vérszomjukat a szerelemért. Szándékosan hoztam fel ezt a példát, mert talán ennél érzékelhető leginkább, hogy bár ugyanaz a téma, mégis hatalmas a szakadék a kettő között.

Tudatos olvasási tipp: akárcsak az előző szempontnál, itt is a párhuzam keresésére ösztönöznélek benneteket! Keressetek olyan könyveket, melyek ugyanazt a témát dolgozzák fel, de figyeljetek a különbségekre, az eltérő írói elképzelésekre! Lehet szó mondjuk öt könyv esetében szerelemről, viszont mind az öt el fog különülni egymástól. Más a tartalom, az érzelem, a szavak mögött megbújó gondolatok, a kapcsolat mélysége, stb. Ahhoz, hogy az írás során mi magunk is képesek legyünk egymástól különböző módon vagy eltérő látásmóddal alkotni, sablonok birtokában kell lennünk és ehhez kiváló módszert jelent, ha nyitottak vagyunk ezeknek a felfedezésére.

• Felépítés és szerkezet

Minden történetre jellemző az a tény, hogy strukturális vonatkozással rendelkezik. Az író kimondott tervvel készíti elő a fejezetek témáját, gondosan végig követi az eseményeket, odafigyeléssel egymáshoz kapcsolja őket, hogy cselekményt alkothassanak és tudatosan követi a történéseket, melyek egymásra épülve rajzolják meg végül az utolsó fejezet általi lezárást, végkifejletet. Mindennek van egy menete, melyre mi is figyelünk az írás során!

Tudatos olvasási tipp: próbáljátok meg úgy olvasni a könyvet, hogy figyeltek a történet vázára. Jegyzetelhettek is akár. Volt-e prológus és epilógus, mi volt a célja? Hogyan követte mindezt az első fejezet témában, történésben? Mennyi fejezetet szánt az író az előkészítésre, mielőtt megragadta volna a történet tárgyát? Hány fordulópont szerepelt, melyek előremozdították a cselekményt? Voltak-e nagyobb átvezető részek? Mi volt a céljuk? Több oldalról is körüljárhatjátok! Írjatok össze néhány kérdést és elemezzétek ki akár több könyv felépítését is! Mindez segíthet benneteket abban, hogy átlássátok a saját történetetek vázát!

• Különleges kifejezések

Én nem egy könyv esetében szoktam jegyzetelni. Bele sosem írok, számomra a könyv lapjai szentek, ellenben ha van egy-egy mondat, kifejezés vagy gondolat, amely különösen megtetszik, azt kiírom és úgymond megörökítem. A legtöbbet szerintem a Laurie Halse Anderson Jégviráglányok és Maggie Stiefvater Mercy Falls farkasai könyvekből írtam ki. Tele voltak számomra kincsekkel. Vannak írók, akik nem csak írnak egy történetet, hanem meg is élik azt. Legalább is, nálam ezt jelenti, ha egy könyvnek van mélysége és néha, az életre vonatkozóan igaz és őszinte gondolatokat közöl.

Tudatos olvasási tipp: egy-egy ilyen gondolatnál érdemes megállni. Ismét a nyitottságot tudnám felhozni, hogy ne csak olvassátok a sorokat, hanem elemezzétek őket! A mondatok szerkezetét, a költői eszközöket, a gondolatok és érzések közlését. Higgyétek el, mindezt meghálálja majd az írásotok, mert ha Ti magatok is alkalmaztok majd ilyet a történetetek alkotása során, sokkal szebbé válik a szövegkörnyezet... mintha kivirágozna!

 

S hogy példát is mutassak nektek erre:

„Az idő múlásával a délutáni napfény kifehérítette a könyveket, mintha fakó, aranyozott kötetek lennének - önmaguk díszkiadásai. Felmelegítette a papírt és a festéket a borítók mögött. Olvasatlan szavak illata lógott a levegőben.”

„A horizonton ragyogó vörösben kezdett játszani a nap, a vékony felhőzetet vérnyomokká változtatta a fák fölött.”

„Ezernyi ragyogó csillag ütött lyukat a tudatomon, hiányérzettel szurkálva a szívemet.”

„Foga volt a szélnek, már a tél ígéretét hozta, de a nap ragyogott, és a fák között a levegő a nemrég elmúlt, forró, nyári napok emlékétől volt meleg.”

/Maggie Stiefvater/

• Nevezd meg...

Egy aprósággal zárnám ezt a bejegyzést: amikor elolvastatok egy könyvet, határozzátok meg a bennetek kavargó érzéseket, gondolatokat egyetlen színnel és szóval! Különös kérés vagy ötlet lehet, de szerintem érdekes, én mindenképp ki fogom próbálni. Amikor egy adott könyv végére értek, másodperceket igénybe vevő gondolkodás nélkül mondjátok ki magatokban, hogy számotokra milyen színű volt a történet, továbbá gondoljatok egyetlen szóra, amely leginkább kifejezi a történet mondanivalóját. Apró mozzanatnak tűnhet mindez, viszont érdekes játék. Amire engem ráébresztett az az, hogy a szürke és jeges érzetű könyveket szeretem leginkább! A legtöbb könyvet ezzel tudtam jellemezni, amióta úgymond űzöm ezt a játékot. Olyan ez, mint egy rejtett ízlés vagy érdeklődés, ami akaratlanul is, de megmutatkozik a könyvválasztásnál. A választott szavak pedig segítenek még jobban megérteni és átlátni a történet tanulságát, üzenetét!

Köszönöm, hogy elolvastad!