Az írói blokkot általában ahhoz kötjük, hogy mennyire van ihletünk a történetünk írásához. Ez talán a legáltalánosabb probléma, amely minden írót érint kisebb-nagyobb időközönként. Viszont, az ihlet mellett (legalábbis számomra) van egy másik példa is, ami gátat szabhat az alkotásnak: mégpedig a lelkesedés. Bármennyire is vagyunk telve ötletekkel, olykor az inspirációtól függetlenül sincs kedvünk alkotni vagy folytatni, amit elkezdtünk. Félbehagyjuk, kitöröljük, elmentjük a gépünkön, de vagy sokára, vagy éppen soha nem nyitjuk meg újra. Nekem is számtalan megkezdett írás van a gépemen, amelyeket nagy hévvel elkezdtem megírni, és mégsem fejeztem be. Azóta sem, vagy csak nagyon sokára, esetleg évekkel később. Mi lehet ennek az oka?
Leginkább ahhoz tudom kötni, hogy felkészületlenül és meggondolatlanul
fogtam az adott történet megírásába. Nem hiába szoktam hangsúlyozni, hogy írni
nem lehet előzetes tervezés nélkül. Lehet... igazából
lehetséges, viszont nem biztos, hogy valóban eredményes vagy sikeres lesz. Van
spontán írás, amikor anélkül születnek zseniális ötletek, hogy különösebben
megerőltetnénk magunkat, bár ezek ritka kivételek. Ahogyan egy növény
virágzásához is rengeteg törődés szükséges, úgy a történetek megírásához,
életben tartásához is sok energia és odafigyelés kell. S pontosan ehhez nincs
az embernek elég kitartása. A ráfordított energiához. A történet nem írja meg
önmagát, s bár gazdagodunk a történettel mi, valamint azok az olvasók, akik
majd olvasás után részesülnek az élményében, mégis olyan számomra a folyamat
megélése, mintha fokozatosan elszivárogna belőlem valami. Az írás igenis,
kivesz az emberből, még ha az alkotás maga örömteli tevékenység is, s ezt
tudván, olykor csak ímmel-ámmal fogunk bele valaminek a megalkotásába. S ez a
legfőbb hiba. Nem lehet valamit csak úgy elkezdeni, félig-meddig vagy
bizonytalan alapokra támaszkodva, mert akkor az írás előbb-utóbb összeomlik, szétesik
és formátlanul, alaktalanul porosodik majd a gépünk egyik rejtett
szegletében.
Én is hibázok. Sokszor fogtam már valaminek a megírásába úgy, hogy konkrét
terveim nem voltak, csak egyetlen fejezetre való gondolat. Pár részlet, egy-egy
párbeszéd, egy komplett jelenet két elképzelt szereplő között, viszont
folyamata nem volt a fejemben. Nem tudtam, merre vihetem tovább a történetet,
kik lehetnének a további mellékszereplők és azt sem, hogy végső soron mi a
célom a történettel. Elgondoltam, de tervek nélkül... s ezek a
történetfoszlányok még mindig ott lebegnek a gondolataim között. Őrzöm őket,
viszont nem tudom, hogy fogok-e valaha is jobban foglalkozni velük. Ezzel a
bejegyzéssel segítséget szeretnék nyújtani. Szeretném, ha nem esnétek az én hibámba
és remélem, hogy akár ezzel a néhány tanáccsal, ötlettel, valamint meglátással
elkerülhetitek, hogy a történetetek befejezetlen maradjon.
Hallgass zenét írás
közben!
Tudom... van, akit kimondottan idegesít, ha írás közben zene szól a háttérben,
viszont én nagyon hasznosnak találom, mégpedig abban a formában, hogy ne a
legutóbbi kedvenceidből összeállított listát hallgasd, hanem készíts
kimondottan a történetedhez egy lejátszási listát! Olyan zenéket válogass
össze, amelyeket a történetedhez tudsz kötni, vagy kimondottan annak egy
jelenetéhez. Nagyon sokat tud segíteni, mert így abszolút rá tudsz hangolódni
arra a párbeszédre vagy aktuális történésre. Idővel szinte a történet részévé
válnak ezek a zenék, és már nem a zene fog a jelenethez kapcsolódni, hanem a
zene fogja kifejezni a jelenet történéseit, a szereplők érzelmeit, továbbá a
főszereplőd esetleges gondolatait. Szerintem, kifejezetten hasznos. Így olyan,
mintha saját tracklistája lenne a történetednek, akárcsak a filmekben felcsendülő
zenékhez hasonlóan.
Ezt a gondolatot folytatva, a karaktereidhez is kereshetsz zenéket! Így nem
csak egy adott jelenetet fejezhet ki a zene, hanem egy szereplőt is. Így Te is
könnyebben ráhangolódsz az írásra, ha éppen az ő szemszögén keresztül ismerteted
az eseményeket.
Keress képeket a
szereplőidhez!
Ezt a lehetőséget sokan szeretik és alkalmazzák is, tekintve jó néhány
blogot és történetes oldalt, ahol az író külön menüpontot szentel annak, hogy
bemutassa az általa elképzelt karakterek hasonmásait (színészek, énekesek
fotói, stb.). Nekem annyira nem szimpatikus ez a megoldás, mert jobb szeretem
magam elképzelni a karaktereimet, de másokat kifejezetten segít az írásban, ha
konkrét személyhez tudja kötni a szereplője megalkotását. A tanácsom talán annyi
lenne ezzel kapcsolatban, hogy először is Te képzeld el a szereplőidet, s csak
utána kezdj keresésbe! Alkosd meg fejben, ruházd fel olyan külső vonásokkal,
amelyek Neked szimpatikusak, s ezeket akár jegyzeteld is le! Ha sikerült
megalkotnod a karaktered, utána nyugodt szívvel vágj bele a felderítésbe, hogy
esetleg ki az a színész, vagy híresebb személy, aki hasonlít rá és akiről több
képet is össze tudnál válogatni ahhoz, hogy megszemélyesíthesse a
szereplődet.
Ha fordítva történik, miszerint előbb keresel egy közismert személyt, akire
építeni szeretnéd a történeted, sosem lesz igazán a saját karaktered. Nem tudsz
majd elvonatkoztatni a valós mivoltától és akaratlanul is olyannak fogod
elképzelni, amilyen információkat tudsz róla ahelyett, hogy a saját
elgondolásaid alapján alakítanád szereplővé.
Kutass hasonló könyvek
után!
Ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék előzetesen megemlíteni, hogy más a kutatómunka és más az átvett információ fogalma. Nyugodt szívvel lehet inspirálódni más könyvekből, viszont adott eseményeket, történéseket és szituációkat átemelni, nem érdemes és nem is szabad. Értem ezt például arra, ha az egyik karakterednek ugyanazt a nevet adod, amit az általad olvasott könyv írója is használt, vagy hasonló tulajdonságokkal ruházod fel, ahogyan ő is tette. (Például, a férfi főszereplőd vámpír és csillog a napon... rögtön levágja az olvasó, hogy valószínűleg az Alkonyat c. könyv alapján inspirálódtál). Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet ugyanaz az ötleted vagy elképzelésed, mint más írónak, viszont, ha már szembetalálkozol egy olyan megoldással, amit más felhasznált előtted, próbáld meg elkerülni vagy olyan módon átformálni, hogy az ne hasonlítson más elképzelésére, és megvalósított ötletére. Kis változtatással is lehet újat alkotni, ami nem hozható más könyv cselekményével összefüggésbe.
A történetünkhöz hasonló könyvek ellenben, nagyon is hasznosak tudnak lenni,
hiszen hasonló hangulatuknak, témájuknak köszönhetően útmutatást jelenthetnek
az írásban. Olyan, mintha végig követnénk egy párhuzamos szálat a történetünk
mellett, amely bár hasonlít a miénkhez, mégis van különbség, ugyanakkor a
hasonlóságok rengeteg kérdést megvilágíthatnak, amelyekre talán így, nem kell
eredmény nélkül keresnünk a válaszokat.
Kövesd végig fejben, hogy milyen jellegű a történeted, mi a fő cselekménye
és keress hasonló témájú, továbbá tartalmú könyveket, amelyekből elleshetsz
egy-két ötletet, tapasztalatot szerezhetsz és láthatod, más mit hozott ki egy,
a Te történetedhez hasonló alapanyagból.
Írni sosem muszáj!
Sokan úgy ülnek legtöbbször gép elé, hogy írnia kell... ha törik, ha
szakad. Volt olyan, hogy beszélgettem egy írótársammal és kiakadt, amiért én
hetek óta egyszer sem foglalkoztam a történetemmel. Nem írtál ma
egyetlen sort sem? Hogy tudod megállni? Nincs lelkiismerefurdalásod? Hogy fogod
így folytatni? Így nem halad a történeted! Sokszor felhívtam már arra
a figyelmet, hogy a nagyobb kihagyás bizony félbe tudja szakítani az írás
folyamatát, főleg akkor, ha folytatásos írásról van szó (regény, hosszabb
novella, stb.) Viszont, nem mindig érzi magát ihletettnek az ember vagy éppen
mondhatnám úgy is, ma nem vagyok írós kedvemben. Van ez
így és szerintem, azzal tehet legtöbbet az ember, ha ezt elfogadja. Ha
állandóan ítélkeznék magam felett, mert ma egyetlen sort sem írtam,
valószínűleg előbb-utóbb nyűggé és teherré válna az írás. Ezt pedig szerintem,
mindenki szeretné elkerülni. Legalábbis én, mindenképp. Sosem tudnám feladatnak
tekinteni vagy elvárásnak, amelyhez minden nap tartanom kell magam, mert... mert
csak.
Az írást nem lehet előkapni, akármelyik pillanatban és bizony van olyan
nap, amikor jobb pihentetni, mint erőltetve kézbe venni csak azért, hogy ne
hagyjam ki az adott napot az alkotás folyamatából. Néha, sokkal többet és
jobbat tesz az írással, ha kicsit hanyagoljuk és távolságot tartunk, hiszen
attól, hogy nem gépelünk le ténylegesen sorokat, fejben nagyon is folyhat az
alkotás. Akár tudatosan, akár tudat alatt, de alkothatunk... olyan ez, mint
amikor sokáig tanulunk valamit és kell néhány nap, hogy beérjen és leülepedjen
bennünk a megannyi információ. Az írás is hasonlóképp működik.
Sose érezd magad hibásnak, amiért ma vagy éppen néhány napja mondjuk
egyetlen mondatot sem írtál. Olyan munkatempóhoz tartsd magad, ami neked
kényelmes és írj akkor, amikor úgy érzed, van is mit elmondanod! Ha az íráshoz
nincs kedved, de mégis foglalkoznál a történeteddel, vedd elő az eddig megírt
fejezeteket és böngészd át őket! Kövesd figyelemmel a cselekményt, ellenőrizd a
helyesírásod, és/vagy nézd át tartalmilag is a történeted érthetőségét! Lehet,
hogy felfigyelsz egy-két dologra, amelyen változtatnál vagy az is lehet, hogy
teljesen új megvilágításba kerül valami, amelyet inkább más irányba
terelnél.
Apró tippek, amik tovább segíthetnek
- Nagyobb munka közepette inni is elfelejt az ember. Amikor írsz, mindig legyen melletted folyadék!
- Készítsd egy csésze kávét vagy egy jó bögre teát... az utóbbi engem mindig ráhangol az alkotásra!
- Kapcsold ki a telefonod vagy állítsd némára! Ne figyeld az értesítéseket és ne engedd, hogy elkalandozzon a figyelmed! A Facebook megvár!
- Sose kezdj fáradtan az alkotásba! Fontos, hogy friss legyél, kipihent és semmiképp se kimerült, mert az az írásodon is meglátszik majd! Felületes, helyesírásilag és tartalmilag is pontatlan lehetsz, a végén pedig elégedetlen leszel magaddal, hiszen tudod: több is telne tőled!
- Válassz olyan netes felületet, amivel szeretsz dolgozni! Fontos a program megválasztása, hiszen ez is nagyban hozzájárul az írás folyamatához! (szerkesztés, formálás egyszerűsége)
- Jegyzetelj! A fontosabb ötleteket, amelyeket később felhasználnál, érdemes leírni és nem csak fejben tárolni!
- A kevesebb néha több! Lehet, hogy nincs minden nap kedved több órán keresztül gép előtt ülni, viszont ha néhány napot vagy akár heteket is kihagysz két fejezet írása között, lehetséges, hogy elveszíted a történeted fonalát vagy azt a stílus, amelyben alkotni kezdtél. Írj rendszeresen! Ha egyik nap csak fél oldalt sikerült leírnod, míg előzőleg három oldalt is gépeltél, akkor se ess kétségbe! A lényeg, hogy haladjon a történeted, még ha olykor kis lépésekben is!
- Ha szeretnél folyamatosan alkotni és nem megszakítani ezt a folyamatot, gondold át egy hetedet, milyen teendőid vannak/lesznek és jelölj ki minden napon egy időintervallumot, amelyben alkotni szeretnél. Minden délelőtt van egy szabad órád, vagy esténként, elalvás előtt, teljes nyugalomban ragadnál billentyűzetet? Szánd az írásra! Ha minden nap ugyanakkor alkotsz, előbb-utóbb beépül a mindennapjaidba és fókuszáltan leszel képes az írásra.
- Alkoss olyan környezetben, ami jól esik a lelkednek! Nagyban hozzá tud járulni az írás eredményességéhez, ha olyan helyen alkotsz, ahol jól is érzed magad! Néha pedig nem árt a változatosság sem. Ha jó az idő, ülj ki a laptopoddal a kertbe, telepedj le a parkban az egyik asztalnál, vagy ülj be egy kávézóba és folytasd ott a történeted! Olykor, ilyenkor is remek ötletekkel lehet gazdagodni!
- Időnként, olvasd el hangosan is, amit leírtál! Sokat jelent, ha nem csak leírva látod, hanem hallod is, amit legépeltél! Pláne, ha párbeszédről van szó. A szavak összecsengése, a mondatok hangzása is sokat tud segíteni, hogy még kifejezőbb lehessen az, amit elmondani szeretnél!
Nincsenek megjegyzések: