Sáfrán Judit - Az írisz emlékei

A tizenhat éves Cylia öt évvel ezelőtt elveszítette minden emlékét, s azóta sem sikerült azokat visszanyernie. Az éjszakánként rátörő rémálmok miatt pszichológushoz jár és az ő segítségével igyekszik helyretenni zavaros világát, ám ezt a szülei nem nézik jó szemmel. Amikor egy rémisztő támadás alkalmával a valóságban is szemben találja magát álombeli megmentőjével, Keinnal, ráébred, hogy képzelgéseinek köze lehet a múltjához, és senki sem az, mint akinek mutatja magát. A válaszok után kutató lány szembesül az igazsággal, miszerint egy hátrahagyott uralkodói ház leszármazottja, akit ellenségei, a hitetlenek üldöznek. Döntésre kényszerül; választhatja szülei bujdosó életét, vagy visszatérhet szülőhazájába, hogy megismerje a múltját, és vele együtt felvállalja a trónörökös szerepét. Vajon képes beteljesíteni a sorsát egy párhuzamos világban, ahol mindent áthat az istenek ereje? El tudja fogadni, hogy az életével mostantól nem csak ő rendelkezik? Az Örökölt királyság lendületes, lebilincselő első kötete egy nem mindennapi világba kalauzol el, ahol az emberi életek szétszakíthatatlanul összekapcsolódnak. Bele mersz vágni az utazásba?

Egy ​lány, aki mindent elfelejtett.
Egy férfi, aki sötét titkot őriz.
Két lélek, mely örökre összeköttetett.

Egy ideje teljesen ráfüggtem a fantasy témára. Korábban is szerettem és szívesen merültem el az olyan könyvekben, amelyek elrugaszkodtak a realitás talajától, viszont jelenleg sokkal több olyan könyvet olvasok, ami inkább tanulságos, mint szórakoztató, így egy-egy fantasy történet üdítő változatosságot jelent a mélyebb olvasmányok között. Korábban nem ismertem Sáfrán Judit nevét, újdonság volt számomra mint író és ezzel együtt a megjelenő könyvének híre, amelyre elsősorban a borító szépsége hívta fel a figyelmem. Olyan légies, titokzatos és letisztult, szerelem volt első látásra és el is mentettem molyon, hogy ne felejtsek el a későbbiekben rákeresni. Amikor megtaláltam, még volt jó pár hét a hivatalos megjelenésig.

A megjelenést követően jó pár könyvvel együtt kosárba dobtam, és nagy izgalommal vetettem bele magam a történetbe, amely őszintén nem tudtam, mit tartogat majd. Elolvastam a tartalmat, érdekelt a történet, ellenben nem tudtam, mennyire építhetek az olvasói véleményekre, amelyek túlontúl pozitívan méltatták a könyvet. Tényleg ennyire jó? Valóban ilyen szuper történet? Igyekeztem félretenni az előítéletemet és semlegesen állni a könyvhöz, elvárások nélkül... így kezdődött az ismerkedésem Az írisz emlékeivel.

Ismerős alappal indít a történet – meg nem értett főhős, eltitkolt múlt, túlzottan védelmező szülők, semmi sem az, aminek mutatja magát, stb –, viszont a kezdeti „én már olvastam ilyet” érzés után egy hatalmas fejest ugrik a történet az ismeretlenbe és ezzel együtt, mi olvasók sem érezzük magunkat ismerős terepen. Elképesztő fantáziával megálmodott világba csöppenünk, amiért tényleg, hatalmas dicséret illeti az írónőt! Semmiképp sem szeretnék példákat említeni, de bámulatos módon gondolta át Dália felépítését, a hagyományaikat, a kultúrájukat, az ottani élet minden mozzanatát! Egyedi és nagyon ötletes megoldásokat sorakoztat fel, s amikor azt hisszük, hogy már újjal nem tud előrukkolni, ismét valami olyan történésre kerül sor (legyen az egy újabb szokás, egy ritka eszköz, vagy egy különleges hely bemutatása), amire nem is gondoltam volna, hogy el lehet képzelni, és mégis zseniálisan működik a történetben olyannyira, hogy el tudom képzelni, mintha valóban létezne.

Talán ez tetszett leginkább a könyvben: a komplexitás, hogy minden alaposan és következetesen ki van találva a legapróbb részletekig! S ami még tovább emelte a színvonalát a történetnek, az a fejlődés. A történet eleje és vége teljes kontrasztban áll egymással, de a legjobb értelemben. Olyan szinten nyílt ki a cselekmény fejezetről fejezetre és olyan széles skálát járt be a történet ezen a kb. 600 oldalon, mintha sokkal hosszabb történetet olvastam volna. Persze maradtak megválaszolatlan kérdések, amelyekre majd csak a folytatásban kapunk választ, de az első kötet nagyon szép, kerek egészt alkot, semmiképp sem hagyva hiányérzetet maga után. Izgalmas volt a történet haladása, érthetőek és követhetőek voltak a bonyodalmak, s nem utolsó sorban megfelelő volt a tempó is – jókor történt valami váratlan, és jókor került sor egy-egy leírásra, lazítva az eseményeken.

Azt nem mondom, hogy a történet minden vonatkozásában hibátlan. A főszereplőket illetően volt néha ellenérzésem – a női főszereplő naivsága, már-már „lehetetlenül tökéletes férfi főhős” karakter –, valamint a kettejük kapcsolatának is volt néhány olyan pillanata, megmozdulása, amit nem éreztem hitelesnek, és emiatt az egyes szituációk is olykor inkább erőltetettnek hatottak, mintsem átérezhetően igazinak. Ettől eltekintve viszont, maga a történet, a cselekmény és annak kiforrása káprázatosra sikeredett!

Kellemes meglepetés volt számomra ez a könyv! Magával ragadó, izgalmas, tele megannyi kalanddal és váratlan fordulattal! Kettős érzések vannak bennem, mert egyrészt teljesen azt adta a könyv, mint amit ígért és mégis, valami egészen mást kaptam a végére, mint amire számítottam. Sáfrán Judit valami olyat tett le az asztalra ezzel a történettel, ami nem mindennapi és ha azt vesszük, hogy ez az írónő első könyve, akkor mi következhet még ezután?! Nem minden kétkedés nélkül kezdtem neki a történetnek. Azt nem mondom, hogy volt bennem előítélet vagy bármiféle negatív érzés, viszont akkor is ott motoszkált bennem a gondolat, hogy tényleg van-e annyira jó a könyv, mint amennyire az olvasók méltatják? S igen, tényleg van annyira jó, sőt!

Izgalommal és kíváncsian várom a folytatást, hogy még inkább megismerjem Cylia múltját, Dália lenyűgöző világát, s hogy fény derüljön mindenre, amit még a folytatás tartogat! Az írisz emlékei nagyszerű első kötet és egyben erős kezdés, amely remélem, a későbbiekben is ennyire izgalmas és lebilincselő lesz! Szívből ajánlom minden fantasy rajongónak!