Charlotte McConaghy - Egykor ​farkasok éltek ezen a tájon - Egy csésze könyv ☕

2023. január 7., szombat

Charlotte McConaghy - Egykor ​farkasok éltek ezen a tájon

Inti ​Flynn egy nemzetközi biológuscsapat vezetőjeként tizennégy farkast telepít vissza a Skót-felföldre, amely már évszázadok óta nem látott farkasokat. A csúcsragadozók visszatérése a remények szerint új életet lehelhet a haldokló földbe, és begyógyíthatja a klímaváltozás és az emberi tevékenység által ejtett sebeket. Inti azonban szintén sebeket hurcol magával: az általa látott és átélt erőszak megváltoztatta őt és ikertestvérét, úgy érzi, semmi sem maradt benne a dühön és a gyűlöleten kívül. Egy sorstársával való találkozás új reményt ad neki, ám épp a reményt és a bizalmat engedheti meg magának a legkevésbé a skót kisvárosban, ahol a megélhetésüket féltő helyi gazdák a farkasok életére törnek. Amikor egy éjjel vérbe fagyva talál egy gazdára, azonnal tudja, hogy a helyiek a farkasokat fogják hibáztatni, és csak egyetlen választása maradt: mindenáron megvédeni saját és fogadott családja életét. Charlotte McConaghy, az óriási sikerű Az utolsó vándorlás szerzőjének új regénye felkavaró és lenyűgöző olvasmány a bennünk rejlő vadságról, az életünket megfertőző erőszakról és a gyógyulás törékeny esélyéről.

Sokszor történik az, hogy egy könyv jókor talál meg, jó időben. Régóta nézegettem már ezt a könyvet, sokszor fontolgattam, hogy megrendelem, de valami mindig eltántorított. Mindig adok a molyon olvasható véleményekre, viszont futottam már bele olyan történetbe, amelyet messzemenően dicsértek, én pedig mégis csalódtam, s bár erre kevés példa akadt az elmúlt évek során, a sok-sok pozitív visszajelzés mégis keltett bennem egyfajta kételyt, így halogattam könyvvel való ismerkedést. 
Talán jól tettem, és pont most volt itt az ideje, hogy megismerjem ezt a történetet... bárhogy is, nagyon örülök, hogy ezzel nyitottam meg az új évet olvasás terén. Nagyon szerettem az írónő előző könyvét is, Az utolsó vándorlást, de ez a történet valahogy sokkal jobban szíven talált. 

Maga a cselekmény is lebilincselő volt, nagyon együtt tudtam érezni Inti karakterével, az érzéseivel és a gondolataival, amelyet még személyesebbé tett az E/1. személyű szemszög. Kedvelhető és szerethető volt, még annak ellenére is, hogy a személyisége tele volt érthető okokból sértettséggel, bántottsággal és kiábrándultsággal. Nagyon sok tekintetben és mélyen sebezte meg az élet, az őt körülvevő emberek, és emiatt kialakult a jellemében egyfajta tartózkodás vagy óvatosság, amellyel nagyon tudtam azonosulni, mert korábban én is voltam hasonlóan, s néha még ma is, így ez a párhuzam nagyon jólesett a lelkemnek, könnyen át tudtam érezni az őt aggasztó kérdéseket, pillanatokat.

A szél suttogott a meztelen ágak között, végigsimította a szemhéjamat, az ajkamat. Egy csók. Hallani véltem a légzését, a szívverését alattunk, körülöttünk és felettünk, a világ legősibb nyelvét.

A történetben nagy szerepet kapnak a farkasok, az ő megmentésük, a választott vidék ökológiai újjáélesztése, az ember által okozott sérülések, s ezzel együtt a klímaváltozás jelentősége, továbbá sor kerül egy halálesetre is, ami átszövi a történet menetét, viszont mindezeket leszámítva nekem sokkal jelentősebb volt a lélektani része, ahogyan megismerhetjük a szereplők életét, a nehézségeiket, a küzdelmeiket, és mindazt, ami emberré és érző lénnyé teszi őket. 


Most egy másik erdőben, a Felföldön madáréneket hallok, ahogy hajnali fény önti el a világot; úgy képzelem, csalogány lehet. Bárcsak tudnám, mit mond. Egy apró tóhoz érek, és a partjára ülök, a felkelő nap fényében a szürkéből kékre majd ezüstre váltó vizet figyelem. A köd lebeg a víz felett. Az ébredező vízimadarak egymást szólítják.

A cselekmény nagyon lassan bontakozott ki, viszont mindez kellemes csalódás volt számomra, mert nagyon szeretem azokat a történeteket, amelyek szépen lassan hömpölyögnek előre. Charlotte McConaghy ezen története pont olyan, amilyet kedvelek: az a fajta könyv, amit olvasol, meghökkensz egy gondolaton, megállsz felette, emésztgeted, elgondolkodsz rajta és csak utána haladsz tovább. Tele volt megannyi gyönyörű leírással, amelyek egyáltalán nem szakították meg a cselekmény menetét, sokkal inkább kiegészítette és még színesebbé tette... színesebbé annak ellenére, hogy a történet hangulata, a táj és a választott környezet is inkább volt szürke és borongós, ami kimondottan illett az események jellegéhez. A szürkeség ellenére mégis tele volt a történet színnel és szépséggel, s nem utolsó sorban annyi tanulsággal, amelyet nem is hittem volna, hogy egyetlen könyvbe bele lehet sűríteni. Család, barátság, szerelem, csalódás, bizalom, megbocsátás, hit, elszántság... hogy csak néhányat említsek, amelyekre kitért a könyv a cselekmény során.

Páratlanul szép történet, mély mondanivalóval, ami számomra még kifejezőbb és magával ragadóbb volt, mint Az utolsó vándorlás c. történet. Biztosan újraolvasós lesz valamikor, és még sokáig visszhangoznak majd bennem az olvasottak.

Nincsenek megjegyzések:

Flickr Images