Perdül-fordul, táncot ígér
Libbenj halkan, akár a lég,
Szíved dobban, lelked súlytalan,
Karjaid, mint szárnyak törnek magasba,
a feketeség fényes, tükörtelen egén.
Egy-két-há', egy-két-há'
Bűvös légigézet, remegő sóhaj...
léted oly' néma, Angyal-lány.
Búza szőke örvénylő színvilág,
tó mélykékje lelked tükre,
szavak nélkül, mozdulatokban létezel,
halvány mosolyod ölel bús magányodba.
Már tovább is léptél.
Repülsz.
Az idő veled lassul az örökkévalóságba.
Egy-két-há', egy-két-há'...
Remegsz.
Most boldog vagy.
Lelked hangtalanul szárnyal,
mely benned énekel,
múltat igéz,
minduntalan jövőt remél,
jelent tesz halhatatlanná.
Lelkeddel láttál.
Szíveddel éreztél.
Éltél.
Nincsenek megjegyzések: