Harmatcseppek csillognak a rét tengerén,
felhőket gyermekként óv, becéz a hajnal-ég,
valami szikráz a csillagos takaró alatt,
átér a horizonton nyújtózó ujjaival,
dereng, felizzik a Nap korongja,
dombok mögül emelkedik az égboltra,
halvány fénysugarak áradnak szét a légben,
szemed résnyire szűkül, mégis figyeled,
elmosolyodsz, fénye átjárja lelked,
reményként csillog tekinteted tükrében,
vársz a pillanatra... mely ébredez,
s álomként hull gondolataid földjére.
Nincsenek megjegyzések: