Mozdulatlan, hófehér világ...
Ködbe burkolt árnyalakok
bújnak meg a csendben,
talpig zúzmarás, égig érő,
hórihorgas szellemek.
Testük mint kristályoszlopok,
labirintusként tárulnak eléd,
párafelhőkkel táncol szikrafény,
hópehely és csipkedér.
Ajkaidon, mi hidegtől csípett,
vörös-édes lángvonal,
apró, fehér alakok üldögélnek,
megpihennek, lelkedbe olvadnak,
emlékezetbe merülnek, s testük immár láthatatlan...
Jégujjaid egymásba kapaszkodó
lágy, hűvös-bűvös melegében,
mely mosolyt fakaszt, szívet melenget...
a világ egyszerre tűnik tündöklőbbnek szemedben...
Nincsenek megjegyzések: