Furcsa érzés fél lábbal a tavaszban és egyben a nyárban lenni. Különös érzés, hogy repülnek a hónapok és a kezdeti hideg már nem is kezdetnek, inkább végnek tűnik. Szomorú és kedves érzés egyszerre, ahogy a könnyű záporok elmúlt nyarak emlékét hozzák magukkal. Keserédes érzés kimondani, hogy május, amikor gondolatban inkább a korai hűvösségben érzem magam... szívesebben érezném ott magam, hogy a gondokat magam előtt tudjam, elérhetetlen messzeségben. Néha a bőrömet égeti. Szemet szúr, szavakat mérgez, idegszálakat csomóz a tarkómra, amelyeket nincs szívem kibogozni. Inkább elrejtem a szívem és más ízű gondolatokkal töltöm csordultig, mintha felejthetném, amit nem kellene... nyugalmas érzés szabad perceket élvezni olyan lélek társaságában, akinek elég egyetlen mosolya, hogy úgy érezzem, felejthetek. Mintha felejthetnék.
Szeretem azokat a pillanatokat, melyeket halogatva lophatok magamnak. Mintha önmagam hőse lennék. Önmagam menteném meg a tűztől, ami a sarkamban toporog. Mintha időt nyernék... mintha nyerhetnék. Képeket megörökítve olyan, mintha visszaidézhető lenne a múlt. Aprónak tűnik a diófa a kert végében. Annak tűnt, amikor még ott volt. Ezernyi titkomat őrizte és magával vitte. Megtartotta a szavát, ahogyan én is annyi esküt, mit a szívemre csomóztam, mint idegszálakat a tarkóm vonalán. Ezek kellemes, meleg csomópontok az életben és örökké tartanak. Örökké tarthatnak, ha én megtartom őket. Meg akarom tartani.
Úgy, mint az érzést, ahogy ujjaim a gyerekkori bögrémre fonódnak a tea gőzében vagy ahogy a pogácsába harapva, annak éppoly sós az íze, mint gyermek-nyelvemen. A visszhangok épp úgy csapódnak vissza a fürdőcsempés falakról, melyeket virágos inda-minták díszítenek, de a padló reccsenése a sötétben már nem tölt el félelemmel. Mosolygok, hogy gyerekként féltem és mindez, immár kedves emlékként szövődik az álmaim köré.
Furcsa érzés fél lábbal a tavaszban és egyben a nyárban lenni... elmémmel húznék a tavaszba, kerülném a jelent, de szívben már a nyárba kapaszkodok. Annak édes, melengető érzésébe, mint könyv tintától és emlékekkel átitatott, kopottas lapjai közé merülni... mintha merülhetnék.
Nincsenek megjegyzések: