Forgatag - Egy csésze könyv ☕

2015. december 5., szombat

Forgatag


Őrült, cikornyás körhinta-játék, 
pörög-forog, soha nem lassuló, 
bohócokkal teli világban élsz, 
hol a csend soha nem megalkuvó. 
Csikorog-nyikorog, gurul-fordul, 
mielőtt tovább döcög, s az ajtó nyílik, 
kiokádja ember-terhét, fellélegez, 
majd újra a hányinger kerülgeti. 

Nyomorog, elnehezül, majd' megfullad, 
újabb terhet vett fém-nyakába, 
Bamba szellem-ábrázatok, semmibe merengő tekintetek, 
a zaj fojtogat, üvölt, szorongat, 
kezek kapaszkodnak, testek préselődnek. 
Bömbölő zeneritmus, lábak dobogása, 
révedő tekintetek, tátongó üresség, 
koponyád fala lüktet, a fájdalom nem enyhül, 
ember űzi a világot, s világába menekül. 

A zene más ritmust diktál, 
mi füledből lógva kabátzsebed rejtekébe vezet, 
menekülsz a világból, hazatalálsz... 
s emberek jönnek-mennek, ismeretlen képek, 
arcok, lények, mosolyok, szellemek. 
Kezedbe nyomott újságlapok, 
ujjaid markolják, majd kukába tömöd, 
kávé-pára, füstfüggönyök, 
tudatodig kúszó sós fanyarság, 
cukros mázas illatfelhők. 

Didereg a hajnal, ásítva ébredezik, 
halkan szusszan, nagyot nyújtózik, 
fény-nyaláb karjaival átölel tévutakat, 
magasba meredező kőfalakat, tömegeket. 
Léptek kopognak, szél süvít, majd tova száll 
emlék, beszéd, hang elhalkul, s elillan... 
senki... senki nem figyel már. 
Behunyt szemek mögött üres mélység, 
szív és lélek messze jár. 

Emberek vagyunk, egy embertelen világban, 
sóhajtunk, panaszkodunk, élünk... 
gondjainkat a világba szórjuk, 
életre kelnek, kapaszkodnak, 
kúsznak-másznak, túl sok már... 
hangunk visszhang a zajban, 
mások lényegtelen csontbábuk csupán, 
s mint megyünk tovább... 
a körhinta meg nem áll. 

Pörög-forog, soha nem lassul, 
elviselhetetlen zaj, ezernyi tűhegy, 
kín, mint kés szúródik szívünkbe, 
a fémszörnyeteg, megvált terhétől... fellélegez. 
Ki hátára vesz embert, lelket, 
bűnöst, átkozottat, élőt, boldogtalant, keserűt... minket. 
Gurul-fordul, csikorog-nyikorog, 
nyomorog, elnehezül, majd'megfullad, 
s az ajtó bezárult. 
Kaszás állja útját... 
Változnak idők, gondolatok, 
lelkek lelketlenné válnak, 
s a Világ tovább haldokol 
elátkozott fejsze-éle alatt.

Nincsenek megjegyzések:

Flickr Images