Közelgő

Különleges, őszi hangulata van a nyárnak. Bár még olykor tombol a meleg, szinte elviselhetetlennek tűnik, mégis érezhető a változás. Közeleg. Hamarosan beköszönt az ősz. Talán abban a pillanatban, hogy újra átlépem az egyetem küszöbét. Már csak két hét... egyrészt gyomorgörcsöm van, amiért újra suli, tanulás, kötelezettségek, elvárások, másrészt viszont várom, hogy újra lássam a többieket, velük legyek, valami elkezdődjön. Bár a nyár mindig eseménydús és olyan dolgok történnek, amikre év közben nem mindig van idő - utazások, nyaralás, barátokkal lenni, kötetlen szabadidő, határidők nélkül - a suli időszak mindig... sokszínű. Nem tudok megfelelőbb szót ennél. Sokszínű, érdekes, mindig történik valami és erre a mindigre van szükségem. 

Közeleg az ősz. Érezni a levegőben. Főleg esténként, amikor már észrevehetően hűvösebbek az éjszakák. Bekúszik az ablakon, végig simít a tarkómon. Elmosolyodok. Más érintése van- Hűvösebb. Kedvesebb. Melengetőbb. Várom a színeket. A fényeket. Az illatokat. Amikor a levegő enyhe fű és föld illattal keveredve táncol végig az utcákon. 

Hajladoznak a fák, a rétek, hervadásnak indul a természet, az emberek, az érzelmek... melengető hervadásba. Mintha összeborulnának az érzelmek. Ölelkezve. Kedvesen. Más íze van az időnek. A tekinteteknek. A járásnak. A látványnak. Deresre csípett hajnalok, borzongató esték, halovány, sápadt fénnyel izzik a Nap korongja a látóhatár felett. Gyenge és mégis, erőteljes. Vad színekbe öltöznek a fák, az erdők, s végül borvörös alkonyba hajol a nap vége. Mosolyogtató ezekre a pillanatokra gondolni. Hogy hamarosan elindul. Kezdetét veszi. Üldögélni a parkban, merengni a gondolatokon, embereken, figyelni őket, keresni az értelmet, a lényeget, mindennek a hátterét. Hallgatni az érzelmeket, a színeket, a fényeket, a csendet. Szeretem az elmúlásnak ezt az oldalát. Amikor nem elmúlik, inkább minden újraéled. Kiteljesedik. Egésszé válik. Színessé és törhetetlenné. Ott van minden élet minden egyes lehullott falevélben, elsuttogott mondatban, meleg érintésben, az örvénylő színekben, a hűvös derengésben, a kabát és sál melegében, a vidám tekintetekben, a kávéházak aromás meghittségében, hol az ablakokra csipkézett mintákban ölt testet a dér... szeretem az őszt. Olyan, mintha hazatérnék. Nyugalomra lelnék. Megbékélnék.