Néma vagy. Testetlen alakfalat.
Arcod csupán körvonal árnyék.
Lüktető véred nem létező képzelgés.
Rabságban töltött életszerűség ez.
Határtalan, keserű semmiség.
Színtelen örvénylés, fekete-fehér képvilág.
Hangod néma, elgyötört sikolyba torzul,
tekinteted az öröklétbe fagy,
bennem, elevenen élsz... Ott létezel,
s mégis papír rabja maradsz,
a fehérségbe vész magányod.
El a halovány messzeségbe.
Mozdulatlan őrület, szürkeség vihara,
sziklák peremén táncolod halálba magad.
Hollók tükrözik grafit-lelked,
halálmadarak alkotnak égfelleget,
tehetetlen vagy... Szellemlány.
Ki érinthetetlen, halhatatlan,
s szabadulni képtelen a Halál szárnyain.
Nem engedlek... foglyom maradtál.
Nincsenek megjegyzések: