Életembe csorogtál édesen,
mint ragyogó arany-méz,
melyen mosoly-falatok csillognak,
mint csónakok óceán vizén.
Szemeid, mint olvadt csokoládék,
ostya-édes, mint ét,
feketén szikrázó, mint éj,
tejszínpompás mártott mokka
szívemnek, melengető ölelésben, mint
szívkalács, úgy forrunk mi össze.
Nincsenek megjegyzések: