Huncut mosoly...
arcon pihenő, szívből fakadó,
elnyújtott tésztamassza,
mely léleküregben bélelt,
diós bejglit idéz.
Szád szélén vér-lekvár,
mint málnavendég üldögél,
szalmaszőke gyermekláncfű,
táncra perdült királylányok,
kamilla tea gőzében hajladozó,
méz-szeplők csillognak arcodon,
hol nyár-kertek felett virágzó,
meggy-szerelmek, eper-csókok,
mikor kezed kezemben nyugszik,
sóhajod vállamon pihen,
morzsák, mint pillanatok
simulnak karjainkba,
s mogyorószín hajad válladra hull.
Nincsenek megjegyzések: